– “zuhany utáni” interjúk – Gruse: Láng Annamária
• Mennyire szoktál emberekhez, helyzetekhez ragaszkodni?
• Nagyon! (mosolyog) Szeretek erős kampókkal “belekapaszkodni”(jóízűen felkacag) a másikba, szeretem mélyen keresni a találkozást! – nyilván ezért is viselhet meg bármilyen elválás is aztán.
• Ennek a “mélyen keresésnek” mi lehet az oka? 
• Annyi mindent kapok ettől – nem is hiszem, hogy bármi mástól kaphatnék annyit, mint a másik emberrel való találkozásoktól! Valószínűleg erre lehetek kondicionálva.
• Gruse is ilyen valaki?
• Igen, talán kicsit együgyű ebben az összefüggésben is…
• Azonban – bármennyire is vágyik arra, hogy szeressék – érződött most este a te Grusédon az is, hogy nem most jött a hat húszassal…
• Lehet, de azt hiszem, ez inkább az életkoromból adódhat, hogy ezt a karaktert így játszom el. Nem tudom úgy játszani már, nyilván, mintha még csak huszonegy-huszonkét éves lennék. A megírt karakter viszont jóval fiatalabb – közben mégis bizonyos dolgokat csak olyan élettapasztalattal lehet eljátszani, amihez az szükséges, hogy megszerezd őket, ahhoz pedig óhatatlanul életkor is kell…(nevet)
• …már csak azért sem gondoltam, gondolnám, hogy ez a Gruse teljesen naiv lenne, mert telis-tele van életakarással – és az optimizmus, az igazi, kikezdhetetlen optimizmus nincs és nem is lehet meg bőséges élettapasztalat nélkül, azt hiszem… Magad is ilyen “pozitív” alkat vagy?
• Próbálok, igen, próbálok ilyen lenni, de hát a helyzetek nagyon ambivalensek, és én már az ilyen Gruséhoz hasonló élethelyzeteken olykor azért igencsak meglepődöm. Hisz az ember felnőtt fejjel sok mindent sokkal összetettebben, bonyolultabban lát már…
• Van azért még olyan eset, amikor megengeded magadnak, hogy mégse láss valamit annyira bonyolultnak?
• Néha megengedem magamnak ezt a luxust, igen! (felkacag) – legalábbis ez lenne a cél, hogy megengedjem magamnak ezt a luxust! Az életet, magamat könnyedebben kezelni – ám ez azért rettenetesen nagy munka, nem jön már annyira magától, könnyeden, mint gyerekkorban.
• Miért, mi miatt lehet fontos szerinted Grusénak a szerelem?
• Nem tudom, hogy külön, kiemelten fontos-e ez neki. Megtörténik vele egészen egyszerűen a szerelem (is). Nincs szerintem olyan közöttünk, akinek az életét felforgató érzés, a szerelem ne lenne fontos! Nincs olyan, aki ne vágyna erre – persze aztán mindenki másképp kezeli… Szerintem vágyunk igazi, mély találkozásokra – olyanokra, amelyekben fel tudunk oldódni, könnyedek tudunk lenni. Ha egy másik ember mélyen szeretni tud téged, akkor meg tudja adni ezzel a szeretetével, szerelmével számodra ezt a könnyedséget, feloldódást – ez az, ami szép ebben.
• Annyi mindent kapok ettől – nem is hiszem, hogy bármi mástól kaphatnék annyit, mint a másik emberrel való találkozásoktól! Valószínűleg erre lehetek kondicionálva.
• Gruse is ilyen valaki?
• Igen, talán kicsit együgyű ebben az összefüggésben is…
• Azonban – bármennyire is vágyik arra, hogy szeressék – érződött most este a te Grusédon az is, hogy nem most jött a hat húszassal…
• Lehet, de azt hiszem, ez inkább az életkoromból adódhat, hogy ezt a karaktert így játszom el. Nem tudom úgy játszani már, nyilván, mintha még csak huszonegy-huszonkét éves lennék. A megírt karakter viszont jóval fiatalabb – közben mégis bizonyos dolgokat csak olyan élettapasztalattal lehet eljátszani, amihez az szükséges, hogy megszerezd őket, ahhoz pedig óhatatlanul életkor is kell…(nevet)
• …már csak azért sem gondoltam, gondolnám, hogy ez a Gruse teljesen naiv lenne, mert telis-tele van életakarással – és az optimizmus, az igazi, kikezdhetetlen optimizmus nincs és nem is lehet meg bőséges élettapasztalat nélkül, azt hiszem… Magad is ilyen “pozitív” alkat vagy?
• Próbálok, igen, próbálok ilyen lenni, de hát a helyzetek nagyon ambivalensek, és én már az ilyen Gruséhoz hasonló élethelyzeteken olykor azért igencsak meglepődöm. Hisz az ember felnőtt fejjel sok mindent sokkal összetettebben, bonyolultabban lát már…
• Van azért még olyan eset, amikor megengeded magadnak, hogy mégse láss valamit annyira bonyolultnak?
• Néha megengedem magamnak ezt a luxust, igen! (felkacag) – legalábbis ez lenne a cél, hogy megengedjem magamnak ezt a luxust! Az életet, magamat könnyedebben kezelni – ám ez azért rettenetesen nagy munka, nem jön már annyira magától, könnyeden, mint gyerekkorban.
• Miért, mi miatt lehet fontos szerinted Grusénak a szerelem?
• Nem tudom, hogy külön, kiemelten fontos-e ez neki. Megtörténik vele egészen egyszerűen a szerelem (is). Nincs szerintem olyan közöttünk, akinek az életét felforgató érzés, a szerelem ne lenne fontos! Nincs olyan, aki ne vágyna erre – persze aztán mindenki másképp kezeli… Szerintem vágyunk igazi, mély találkozásokra – olyanokra, amelyekben fel tudunk oldódni, könnyedek tudunk lenni. Ha egy másik ember mélyen szeretni tud téged, akkor meg tudja adni ezzel a szeretetével, szerelmével számodra ezt a könnyedséget, feloldódást – ez az, ami szép ebben.
Csati
