“…kivégzik a cárt ebben a mesében” - interjú Pótszékfoglaló

Ma este, április 17-én mutatják be Kárpáti Péter: Pájinkás János – álom és forradalom c. drámáját az Ódry Színpadon. A darab rendezőjével, a negyedéves rendező szakos Tárnoki Márkkal és a darabbéli Pájinkás Jánossal, a negyedéves színész szakos Hajdu Tiborral beszélgettünk a részegség őszinte voltáról, a forradalmár alkatokról, a zsarnokká válás elkerülhetőségéről és a mesemondás forradalmi erejéről…

A megittasodottság és az őszinteség állapota melyikőtökben milyen emlékeket ébreszt?

Márk: Egy anekdota jut eszembe: Az egyik ókori birodalomban a vezetők úgy hozták meg a népüket érintő legfontosabb döntéseket, hogy előbb józanul megállapodtak, majd mindannyian jól berúgtak, és ha még akkor is egyetértettek, akkor tekintették csak véglegesnek a döntést. A Pájinkás János egy mese.Ámi Lajos cigány mesemondó mesélte az ’50-es években Szamosszegen. Kárpáti Péter ebből a meséből írt drámát, melynek alcíme: álom és forradalom – talán az álom lehet az, ami leginkább a részegséghez kapcsolódhat…

Attól csodálatos ez a mese, hogy bár sárkányok,mozgó virágok, feltámadó halottak szerepelnek benne, – lényegében a huszadik századról szól. Beleszövődnek a világháborúk, a forradalmak, a Szovjetunió születése. Tulajdonképpen Pájinkás János maga Lenin. Mese és valóság részegen kavarog, egymásba fonódik. Roppant érdekes az a mechanizmus, amit ez a történet feltár: A társadalom újra és újra kitermeli saját diktátorait, hogy aztán fellázadjon ellenük.

…ezért is gondoltam az alkoholmámort ide citálni…(mosolyog)

Márk: …és tényleg.Olyan kanyarokat vesz a történet, olyan izgalmak és csodák sorjáznak egymás után, ami leginkább a delíriumos állapotnak lehet a sajátja – és persze minden jó mesének is.

Milyen figura Ámi Lajos?

Tibor: Egy szamosszegi ember, akinek hihetetlenül gazdag mesevilág élt a fejében. Azt hiszem, közel ötszáz mesét tudott fejből. Ezeket katonaéveiben és az élete során gyakran mesélte az embereknek. Hatalmas kincs, mikor valaki tele van ilyen történetekkel, és ezeket tovább is tudja adni!

fotó: Gyöngyösi Hunor

Mi az, ami Ámi Lajos mesefolyamából hozzátok a legközelebb áll most?

Tibor: A nyelvezete. A Nyírségből származom, és úgy beszélnek a szereplők ebben a darabban, ahogyan mifelénk az emberek beszélnek: nyújtott vagy épp elhagyott magánhangzókkal, hosszabban vagy rövidebben ejtett mássalhangzókkal, néhol érdekesen megkomponált szórendekkel.

Mi adhatja ennek a történetnek a svungját, az „itt és most”-ját?

Márk: Attól csodálatos ez a mese, hogy bár sárkányok,mozgó virágok, feltámadó halottak szerepelnek benne, – lényegében a huszadik századról szól. Beleszövődnek a világháborúk, a forradalmak, a Szovjetunió születése. Tulajdonképpen Pájinkás János maga Lenin. Mese és valóság részegen kavarog, egymásba fonódik. Roppant érdekes az a mechanizmus, amit ez a történet feltár: A társadalom újra és újra kitermeli saját diktátorait, hogy aztán fellázadjon ellenük. Forradalmak egymásból következő története. Kezdetben itt is van egy cár, az abszolút hatalom, aki ellen egy idő után a nép fellázad, felkel, mert azt érzik, hogy nyomorban élnek. „Megtörténik” a forradalom: szabadság és eufória. Majd kivégzik a cárt. Végül Pájinkás János, aki a forradalom főkolomposa…

Ahogy ez a fiú elindul, egy nagyon szimpatikus figurává is válhatna, de egy adott ponton a ráháruló feladatok kifordítják saját magából. Elkezdi megérezni, hogy milyen hatással van a környezetére. Ez gyakran elfordul negatív irányba. Ahogy ebben a darabban is.

Tibor: …a nép fia…!

Márk: …egy egyszerű cigány ember, áll a társadalom élére. Majd mikor végre a népé a hatalom…(nevet)ebben a csodálatos demokráciában elharapódzik a terror, elkezdődnek a tisztogatások.

Tibor: Pájinkás János végül azzá válik, ami ellen maga is küzdött.

…egy mese arról, hogyan tudunk és hogyan nem tudunk a lehetőségeinkkel mit kezdeni…nem?

Márk: Arról a folyamatról szól, ami újra és újra megtörténik Robespierre-től Leninen át a rendszerváltásig: forradalomról, ami aztán mégis mindig zsarnokságba torkollik.

…persze lehet, hogy mindenki mást ért, mást szeretne érteni forradalom alatt, nem?

Tibor: Pájinkás János is úgy indul, hogy egy élhető világot szeretne, eltörölni a központosított hatalmat, korszerűsíteni az ipart. Aztán valami átfordul benne, ekkor lenne szükség egy belső fékre, ami megállítja. De az esetek kilencven százalékában nincs ilyen fék.

fotó: Gyöngyösi Hunor

Pájinkás alakja képes megmutatni ezen elszabadult lovak megfékezésének valamely módját esetleg?

Márk: Nem igazán. Ő inkább egy személyben levezényli az ipari forradalmat, feltalálja a Singer varrógépet, a vasutat, vegyi kombinátot. Egy sor nagyszerű dolog köthető hozzá egyfelől, másrészt viszont – és ez szintén része a mesének – rettentő nagy káoszt szabadít arra a világra, amiben él. Szeretem ezt a kettősséget: Pájinkás János nagyon sok mindent tud, és ezzel a fene nagy tudásával mégis mindent letarol maga körül.

Lehet-e vajon másképpen is forradalmat csinálni? Mármint, hogy utána ne váljunk zsarnokká, és ne roncsoljunk még nagyobbat magunk körül?

Tibor: Ez sok mindentől függ! A helyzettől, a forradalmártól, a társadalomtól…

Amennyire én tudom, a gyerekeknek régen maximum rémmeséket mondtak, hogy csöndben maradjanak és aludjanak. A történetmesélés a felnőttek világához tartozott. A fonóban, a katonaságnál meséltek. Mese és történelem nem vált külön sokáig. A történeteket az emberek azért mesélték el egymásnak, hogy kibeszéljék magukból, ami foglalkoztatja őket, hogy továbbadják azt, amire érdemes emlékezni. Ámi Lajos meséjében jönnek a sárkányok, a náci birodalom…

A buzgalma, a lendülete azért mégiscsak példaértékű ennek a Pájinkás Jánosnak…

Tibor: Ahogy ez a fiú elindul, egy nagyon szimpatikus figurává is válhatna, de egy adott ponton a ráháruló feladatok kifordítják saját magából. Elkezdi megérezni, hogy milyen hatással van a környezetére. Ez gyakran elfordul negatív irányba. Ahogy ebben a darabban is.

Ez a Kárpáti-dráma egyébként hogyan talált meg titeket?

Márk: Novák Eszter és Kukk Zsófi osztálytársam is javasolta, hogy olvassam el. Talán érezték, hogy a világa közel állhat hozzám. Elolvastam, és azt éreztem – pedig az ajánlott dolgokkal eddig még sosem voltam így, – hogy nagyon betalált!Csodálatosan szép és vicces anyag, ami szorosan kapcsolódik a világunkhoz!

Tibor: Ahogy elkezdtem felnőni, elhagytam a meséket, mert azokat valahogy a gyerekkorhoz és az alváshoz kötöttem. Ha viszont most olvasok mesét, más dolgok kezdenek érdekelni belőle, más dolgok kapnak hangsúlyt. Mindig elfelejtem, hogy milyen csodálatos is ez a műfaj.

fotó: Gyöngyösi Hunor

Könnyen lehet, hogy nem a meséktől alszunk el, hanem attól, ha nem olvasunk meséket, nem? (huncut mosoly)

Márk: Amennyire én tudom, a gyerekeknek régen maximum rémmeséket mondtak, hogy csöndben maradjanak és aludjanak. A történetmesélés a felnőttek világához tartozott. A fonóban, a katonaságnál meséltek. Mese és történelem nem vált külön sokáig. A történeteket az emberek azért mesélték el egymásnak, hogy kibeszéljék magukból, ami foglalkoztatja őket, hogy továbbadják azt, amire érdemes emlékezni. Ámi Lajos meséjében jönnek a sárkányok, a náci birodalom…

Ő inkább egy személyben levezényli az ipari forradalmat, feltalálja a Singer varrógépet, a vasutat, vegyi kombinátot. Egy sor nagyszerű dolog köthető hozzá egyfelől, másrészt viszont – és ez szintén része a mesének – rettentő nagy káoszt szabadít arra a világra, amiben él. Szeretem ezt a kettősséget: Pájinkás János nagyon sok mindent tud, és ezzel a fene nagy tudásával mégis mindent letarol maga körül.

Tibor: …”a Napot az égrűl levenni!” Csak a mi generációnk gondolja már azt, hogy a mesék a gyerekeknek valók….

Márk: Ámi volt katona. A katonaságban minden este másra került a sor, hogy mesét mondjon. Aki nem tudott új történetet, annak vagy belenyomták a fejét a küblibe, vagy kiválthatta magát pénzért. Fizetett annak, aki helyette mesélt. – Ámi Lajos így nemcsak sokat mesélt, hanem sok pénzt is keresett.