„Férfiuról szólj nekem, Múzsa!” Vagy inkább nőkről? Ha a színlapot nézzük, feltétlenül, hiszen kilenc színészből nyolc nő. Igaz, mindegyikük az egy szem férfi miatt kerül a darabba, a Nagy Ervin játszotta Odüsszeusz miatt. Felesége, anyja, szeretői, az Ithakába vezető hazaúton rá leselkedő veszélyes mitológiai lények: mind-mind nő, inkluzíve a küklopsz. Az Odüsszeia női szemmel – valami ilyesmi lenne a Katona Ithakája. B. Kiss Csaba írása.
Ez persze egy női rendezőtől nem olyan meglepő, főleg, hogy ő – Székely Kriszta – eddig elsősorban a nők problémáiról csinált előadásokat. Most először főhőse egy férfi, de ez az Odüsszeia nem Odüsszeusz nézőpontjából meséltetik el, hanem a nőkéből. A férjét hazaváró hűséges Pénelopé (Rezes Judit); az anya, Antikleia (Bodnár Erika); a férfi szívét a gyomrán át megközelítő Kalüpszó (Fullajtár Andrea); a naivacska széplány, Nauszikaá (Rujder Vivien); a csábító énekű szirén (Jordán Adél) vagy éppen a disznókra bukó Kirké (Ónodi Eszter). És persze Pallasz Athéné, a bagolyszemű istennő, aki segíti a hőst bolyongásai során. Őt Mészáros Blanka játssza, végignarrálva Odüsszeusz történetét.

fotó: Horváth Judit

Homérosz műve nem színpadra termett. Veretes nyelvezet, hexameterek, szüntelen bolyongás, kalandok, fantasztikus lények – tökéletes filmes alapanyag, de színházban visszaadhatatlan. Más taktikára van hát szükség: darabokra szedni és újra összerakni, (már nem annyira) divatos szóval: dekonstruálni. Csak ritkán szólalnak meg a homéroszi sorok: Závada Péter és Szabó-Székely Ármin teljesen új szövegfolyamot teremt Homérosz nyomán, vendégszövegekkel dúsítva. Ehhez jön még számos zenei betét popslágerektől operaárián keresztül az Európa Kiadó Mocskos időkéig Jordán Adél előadásában. Pimaszul összehordott kavalkád.

Nagy Ervin újra az öntelt, nőfaló macsó szerepében, és most is jól áll neki. Nem annyira főszereplő ő, inkább dramaturgiai összetartó erő. Megkockáztatom, az előadás akkor is működne, ha a hús-vér Odüsszeusz teljesen kimaradna a textusból. Persze jobb, hogy van. Hol istenszoborként a forgószínpadon feszít, hol unatkozó hősként horgászik, de mindig reflektáltan jeleníttetik meg. Hérosz, férfiideál, apa, férj, szerető. Ja, és filozófus. Ez az Odüsszeusz címkéi összessége. Igazi posztmodern hős.

fotó: Horváth Judit

A jelszó inkább a játékosság, mint a mélység, bár nem maradhatnak el a társadalmi kérdések sem. Fullajtár Andrea–Kalüpszó monológjában megjelenik a nők szerepének témája, de inkább csak szőrmentén.

Fontosabb Odüsszeusz és a Kiss Eszter játszotta küklopsz dialógja. Mindketten idegen nyelven beszélnek: barbárok a mi számunkra és egymás számára is. Odüsszeusz a küklopsz egy szemén nevet, a küklopsz Odüsszeusz két szemén. Ahogy nekünk furcsa a másik, úgy a másiknak is furcsák vagyunk mi. A más-ság feletti ítélkezés oktalanságáról szól ez a jelenet. Akár el is tehetjük magunknak üzenet gyanánt.

Mégis, inkább a humor viszi a prímet, méghozzá a finom, önreflektív humor. „Unom a nimfát” – mondja a Kalüpszó főztjeibe és bájaiba belefáradt hős. Parádés monológ a falóval rászedett trójaiakról. És a végén a kérők támadásai közepette is hű Pénelopé és a megannyiszor félrelépett Odüsszeusz beszélgetése a házastársi hűségről.

fotó: Horváth Judit

Balázs Juli fényes kék szalagokból összerakott díszlete lehullik a végén, ahogy Odüsszeuszról is a héroszság. Héroszok már nincsenek, csak deheroizált antihősök. Az Ithakában a több ezer éves történet mai nyelven, a mának szólal meg. Ez korunk Odüsszeiája.
(2018. május 19.)