Gömbfej jó, csúcsfej rossz

Zsótér Sándor negyedszerre rendezett a Vidnyánszky Attila-féle Nemzeti Színházban, a Galilei élete után másodszorra véve elő kedvenc szerzőjét, Brechtet. A gömbfejűek és a csúcsfejűeket korábban már színre vitte egy színműs vizsgaelőadás keretében, most pedig a Gobbi Hilda Színpadon láthatjuk.
Brecht eme darabja nem mentes a didakszistól, és meglehetősen egyértelmű, hogy a Hitler hatalomra jutásának évében keletkezett mű saját korát meséli el, csak éppen Hitler itt Iberin, a zsidó a csúcsfejű, Németország pedig Yahoo. Brecht baloldali világlátása is világosan kirajzolódik a műből: míg Yahoo országában korábban az éles társadalmi választóvonal gazdagok és szegények között húzódott, ahol is utóbbiak a Sarló jelképe alatt egyesülve folytattak harcot előbbiek ellen, Iberin új ellentétet konstruál, amennyiben most a kisebbségben lévő csúcsfejűek válnak minden rossz forrásává, gazdagok és szegények ellentéte pedig hirtelen eltűnik, habár Iberin rendszerének a haszonélvezői korántsem a szegény, hanem a gazdag gömbfejűek.

Persze Brecht nem lenne Brecht, legfeljebb egy mára elfeledett balos tézisdráma-író, ha a darab kimerülne ennek az egyébként egyoldalú és leegyszerűsítő marxista szemléletnek a tételszerű kifejtésében. Szemben Sartre-ral, aki elméleti műveiben tett tanúbizonyságot komplex látásmódjáról, drámáiban és egyéb irodalmi műveiben viszont téziseket ábrázolt, Brecht nem volt kifejezetten szofisztikált gondolkodó, íróként azonban messze túl tudott lépni egysíkú politikai világképén.
Ez mutatkozik meg A gömbfejűek és a csúcsfejűekben is, melyet a Brecht-szakértő Zsótér rendkívül izgalmasan és a brechti művet a maga összetettségében ábrázolva vitt színre. Brecht drámája Shakespeare Szeget szeggeljének parafrázisa: az Alkirály (Udvaros Dorottya) a gazdasági válság sújtotta ország vezetését ideiglenesen Iberin (Herczegh Péter) kezébe teszi le, aki a csúcsfejűeket bűnbakká kikiáltva és vagyonukat elkobozva gondolja megoldani a problémákat.

A gazdag, ámde csúcsfejű Guzmant (Farkas Dénes) koncepciós eljárás alá vonják, amiből a Guzmannak kiszolgáltatott Callas, a gömbfejű földbérlő (Kristán Attila) próbál hasznot húzni. Guzman húga, Izabella (Söptei Andrea) az üldöztetések elől a Szent Barnabás kolostorba menekül apácának, miközben Iberin felfigyel rá, és megpróbálja magáévá tenni. Izabella azonban Emma Cornamontis kávéháztulajdonos és kuplerájfőnöknő (Voith Ági) segítségét kéri, aki az escortlányként tevékenykedő Nannát (Trokán Nóra), Callas lányát küldi el helyette. Mielőtt azonban a nagy tragédiák bekövetkeznének, az Alkirály visszatér, és helyreállítja az eredeti, nem sokkal fényesebb állapotokat.
Brecht drámájában nehéz bármelyik szereplővel is szimpatizálni, talán egyedül a szegény csúcsfejű földbérlő, Lopez (Varga József) az, aki valóban pozitív szereplő a történetben. Ő azonban csak mellékszereplő marad, a középpontba Callas kerül, aki előbb a Sarló alatt harcol a gazdagok ellen, majd gömbfejű lévén Iberin mellé áll, hogy Guzmanon keresztül vegyen elégtételt az őt ért sérelmekért.

Benne Brecht azt a figurát mutatja be, aki a fasiszta–náci típusú rezsimek bázisát jelenti: az alsó-középosztályhoz tartozó, deklasszálódott embert, akivel a legkönnyebb elhitetni, hogy helyzetéért nem ő maga, nem a társadalmi körülmények, hanem bizonyos csoportok a vétkesek, és aki két lóért akár a kötelet is képes a nyakába venni. Kristán Attila sokszínűen mutatja be ezt az alakot: a politikai vezetőhöz való cinkos és cinikus dörgölődzést, a saját lányával szembeni lenézést, egykori barátja és küzdőtársa elárulását, a frusztrált kisembert, aki a győztesek közé akar tartozni, de mindig vesztes marad.

Herczegh Péter egyetemi hallgató kiváló választásnak bizonyul Iberin szerepére: erőteljesen adja elő a félőrült hitleri szónoklatokra emlékeztető monológokat, jól érzékelteti a kisstílű diktátorban működő önkompenzációt és az ebből fakadó tehetetlen és telhetetlen dühöt. Udvaros Dorottya mind az Alkirály, mind a zárdafőnökasszony szerepében a tőle megszokott erős alakítást nyújtja, Trokán Nóra pedig Zsótér állandó színésznőjeként hozza a rendező által kedvelt szenvtelen, érzelemmentes stílust.

Külön színfoltját jelenti az előadásnak Voith Ági szerepeltetése a nagyvilági madame-ként: már pusztán megjelenése humorforrás. Ő és Udvaros Dorottya adják elő a Hans Eisler zenéjével készült dalokat, melyek izgalmasan dobják fel a produkciót. Ambrus Mária díszlete a kávéfőző-házzal és a fémcsontváz-lóval megint tökéletesen szolgálja Zsótér absztrakt látásmódját, akinek köszönhetően ismét egy izgalmas Brecht-produkcióval gazdagodik a magyar színházi paletta.
(2018. május 26.)