2018. június 15. 16:20

A szerda esti Rosmersholm versenyelőadás után beszélgettünk a 18.POSZT két válogatójával: Térey Jánossal és Regős Jánossal a színház „alapképletéről”, a vidéki „turnézásaikról”, a megúszás középszeréről, a mindenhova elguruló Volvóról, a függetlenek függetlenségéről, egy lábtörés miatt be nem került előadásról, a kortárs darabok eltűnéséről, egy zakó vs. uborkás üveg „csatájáról” és a véletlen rendező erejéről..

  • Gábor: Melyikőtöknek mi jut arról az eszébe arról, hogy színház, illetve arról, hogy válogatás?
  • Regős János: Nem tudok annál jobbat mondani, mint amit Peter Brook mondott: amikor egy ember néz egy másikat, aki előtte elhalad, és a kettejük közötti kapcsolat, az a színház. Ez egyben  folyamatos érzelmi, érzéki feszültségkör is – és minden egyéb, ami ebből aztán a továbbiakban születik, az a színháznak erre az “alapképletére” vezethető vissza. A válogatásról pedig: amikor sok előadást kell nézned, és össze kell szedned minden tapasztalatodat, emlékedet, hogy eljuthass arra a pontra, ahol ezek közül kiválaszthatod azokat, amelyek különös hatással voltak rád.

Nem volt emögött semmilyen koncepció, ez egész egyszerűen így alakult – nem volt semmi tudatos abban, hogy akkor mi majd három Kaukázusit válogassunk be, az egészen biztos, ahogy az is, hogy a Katona József Színház Székely Kriszta rendezte Kaukázusi krétaköre egészen korán bekerült a beválogatottjaink közé, és a miskolci is. A nagyváradi – amelyet itt a POSZT-on komoly bírálatok értek, egy kicsit meseszerűbb előadás volt, nem voltak benne olyan éles kontúrok, mint a másik kettőben. Mégis úgy éreztem, hogy Nagyváradon  olyan színházi közeg van, amelyből feltétlenül meg kell mutatnunk egy előadást! Erről az előadásukról éreztük leginkább, hogy a legérdekesebbként mutatja fel leginkább a társulatuk erényeit, törekvéseit…

  • Térey János: A színház: a második számú megélhető élet. A válogatásról pedig a konfliktus – mert ilyenfajta munkát közmegelégedésre végezni nem lehet!
  • Csaba: Köztetek mennyire volt konfliktus?
  • Térey János: Nem volt konfliktusunk…
  • Regős János: ….beszélgetéseink voltak.
  • Térey János: Vitáink viszont voltak!

@simarafoto

  • Gábor: Egy-egy hetetek – jó pár ilyenből állt az egy évnyi válogatási ciklus – hogyan nézett ki általában?
  • Térey János: Hétfő reggelenként beültünk a János huszonkét éves Volvójába, és elindultunk valahová, vagy találkoztunk valahol egy pesti büfében.
  • Regős János: A budapesti előadásokat János is, én is külön-külön néztük többnyire. Van egy olyan tapasztalatom – mint aki három és fél évtizeden keresztül színházat vezetett, – hogy érdemes egy egész hónapra előre összeállítani a vidéki előadásnézéseidet. Ezek között voltak “pöttyözések”, amikor reggel mentünk, és este jöttünk, és voltak olyan “turnék” is, amikor három, négy, öt napra mentünk egy-egy vidéki vagy határon túli színházba. És volt persze ezek mellett olyan is, amikor mindezeken túl Bazsányi Sándorral szerveztünk – vagy én vagy János – egy-két magántúrát is.

Annak pedig, hogy határon túlról ennyi előadás bekerült, annak az is lehet az oka, hogy a legfurcsább, legérdekesebb, legizgalmasabb és legkülönlegesebb előadások ezekben a határon túli színházakban jelentek meg. Az újvidéki, az erdélyi színházakban, mint ahogy a ma esti Rosmersholm is a Kolozsvári Állami Magyar Színházból került ide.

  • Gábor: Hogyan tudott megférni egymással az írói és ez a fajta intenzív előadásnézés?
  • Térey János: Azért vállaltam el ezt a válogatást, hogy ez a könyv, a Káli holtak minél közelebb lehessen a színház mai magyar valóságához – pedig nem dokumentumregény.
  • Csaba: Miért került bele ennyi határon túli előadás?
  • Térey János: Egyetlen egy, egységes közegnek látom a magyar nyelvű színházi kultúrát – Trianontól teljesen függetlenül.
  • Regős János: Ezt magam is tökéletesen így érzem.
  • Térey János: Nem volt semmiféle kvótánk, sem gender, sem földrajzi, sem semmiféle más sem. Már többször felhívtam a figyelmet arra, hogy amikor mi belecsöppentünk a színházi találkozók világába annak idején, már akkor is voltak határon túli előadások, tehát a POSZT, azáltal, hogy “pécsiként” aposztrofálja magát, már a nevében is tagadja Trianont.

@simarafoto

  • Regős János: Annak pedig, hogy határon túlról ennyi előadás bekerült, annak az is lehet az oka, hogy a legfurcsább, legérdekesebb, legizgalmasabb és legkülönlegesebb előadások ezekben a határon túli színházakban jelentek meg. Az újvidéki, az erdélyi színházakban, mint ahogy a ma esti Rosmersholm is a Kolozsvári Állami Magyar Színházból került ide.
  • Térey János: A szatmárnémeti, marosvásárhelyi, gyergyószentmiklósi műhelyek nagyon fontos gócpontok, úgy gondolom.
  • Gábor: Ennek a tizennégy beválogatott versenyelőadásnak, akár egy ellipszisnek, mintha két gyújtópontja lenne: a három Krétakör- előadás és a ma látott Rosmersholm…
  • Regős János: Én az újvidéki előadást, a Borisz Davidovics síremlékét is ide sorolnám – azt az előadást is a válogatásunk egyik fókuszpontjának gondolom.
  • Térey János: Hogyne, mindenképp!

Nem tudom, hogy kiderül-e ebből, hogy próbáltunk olyan előadásokat keresni, beválogatni, amelyek elemi hatással voltak ránk! – ilyenből volt három, és volt még másik nyolc előadás, ami magas színvonalú volt. Úgy éreztük, hogy itt a helyük, hiszen nem igazán volt bő a választék a legjobbakból. Volt, aki kifogásolta, hogy miért nincs több, független, alternatív produkció… Elég sok ilyet néztünk meg…

  • Gábor: Van arra valami praktikus magyarázat, érv, hogy ez az  azonos Brecht-mű, a Kaukázusi krétakör miért került háromszor egymás mellé három egymással versengő előadásként?
  • Regős János: Nem volt emögött semmilyen koncepció, ez egész egyszerűen így alakult – nem volt semmi tudatos abban, hogy akkor mi majd három Kaukázusit válogassunk be, az egészen biztos, ahogy az is, hogy a Katona József Színház Székely Kriszta rendezte Kaukázusi krétaköre egészen korán bekerült a beválogatottjaink közé, és a miskolci is. A nagyváradi – amelyet itt a POSZT-on komoly bírálatok értek, egy kicsit meseszerűbb előadás volt, nem voltak benne olyan éles kontúrok, mint a másik kettőben. Mégis úgy éreztem, hogy Nagyváradon  olyan színházi közeg van, amelyből feltétlenül meg kell mutatnunk egy előadást! Erről az előadásukról éreztük leginkább, hogy a legérdekesebbként mutatja fel leginkább a társulatuk erényeit, törekvéseit…
  • Térey János: Így van! Persze meglehet, hogy ez a legsebezhetőbb a három Kaukázusi krétakör közül, ám olyan olyan erényeket is megmutat a nagyváradi társulatból, melyekre a többi előadás nem képes – Nagyváradról mást nem hívhattunk volna.
  • Regős János: …és mindenképpen szerettünk volna hívni előadást Váradról
  • Térey János: Mindezek mellett mégsem volt semmiféle “városkvótánk” sem. Azaz nem volt feltétel, hogy Nagyváradnak mindenképpen szerepelnie kellene.
  • Regős János: Például Sepsiszentgyörgyről az Alice nem jött – Bocsárdi-rendezés, – mert valahogy egyikünkhöz sem áll közel az a stílusvilág, amiben az az előadás fogant.
  • Térey János: Holott minden további nélkül lehetett volna az az előadás is a beválogatottak között.

@simarafoto

  • Csaba: Mennyire bátor, avagy mennyire volt bátor a színház világa az ebben az évadban látott előadások alapján?
  • Térey János: A kérdésedben a válasz: elég megúszós a mai magyar színház – ahogy azt már többször is elmondtam.
  • Csaba: Vajon miért?
  • Regős János: Egyrészt ki kell szolgálnia egy város, többnyire egy kisváros közönségét, tehát nem lehet túlságosan meredek dolgokat bevállalniuk ezeknek a színházaknak. Van egy tisztes közép-színvonal, egy-két helytől eltekintve – ahol ízlésrombolás történik. Ott van a győri színház például, ahol láttunk egy Gorkij Mélybent, egy Padlást és egy Vád tanúját. Mind a háromról el lehet mondani, hogy tisztességesen meg van csinálva, elő van adva – ergo: nem “ártalmas”. A legtöbb színház ilyen. Másrészt akként is fogalmazhatnánk, hogy a közpénzt nem rossz dolgokra költik. Persze, az is igaz, hogy ezekben a színházakban a látott előadások legtöbbje javaslat alapján került be a programunkba. És nyilván olyan előadásokat regisztráltak…
  • Térey János: …amiben bíznak, hisz ez a jelölés a színházaknak pénzébe kerül.
  • Regős János: Mégis azt kell mondanom, hogy nem láttunk egy csomó mindent, amit javasoltak!

Nézd, amatőr fesztiválokat szervezek mostanság, és azt tudom, hogy az amatőröknek a verseny, a díjak és a zsűrizés az nagyon fontos! Szerintem a kőszínházaknak is számít! Egyáltalán az, hogy ide eljöhetnek. Számítanak ezek a versenyek, azt hiszem. Vannak az amatőrök között is olyanok, amelyek csak szemlék vagy találkozók – a Műegyetemen a Szkénében húsz nemzetközi fesztivált szerveztem – azok találkozók voltak. Úgy tűnik, hogy ez a fajta zsűrizés és a díjak fontosak a társulatoknak, hisz hazamennek, vannak fenntartóik, és nagyon jó hazavinni egy-egy ilyen trófeát és elbüszkélkedni vele.

  • Térey János: Székesfehérváron Tasnádi István darabját például azért nem láttuk, mert eltörte a lábát a főszereplő azon a héten, amikor jegyünk volt rá. Pedig a kortárs dráma hiánya itt a POSZT-on, és egyáltalán a magyar színházakban elég szembeötlő!
  • Regős János: Pécsen pont volt, nagy lelkesedéssel is jöttünk le…
  • Térey János: Vinnai András: A diszpécser.
  • Regős János: Kíváncsiak is voltunk rá: jó színészeket láttunk egy nagyon zavaros darabot játszani. Pécs is olyan, hogy színvonalas dolgokat láttunk, ám valahogy mégsem tudták átlépni azt a küszöböt…
  • Térey János: Pécsben ott a lehetőség…! – bármikor, bármi történhet…
  • Regős János: Ilyen például a Pécsi Harmadik Színház is, ahol te, János, a darabjaikat nagyon szeretted… az Émile Ajar-darabot, mégis…  maga az alapanyag ott is kiváló volt.
  • Csaba: Mi az, amiért mégsem történik semmi a változás irányában?
  • Térey János: Számomra inkább az a kérdés: ahol történik, ott miért, mi miatt történik egyáltalán? Lásd a kolozsvári magyar társulatot akár, ahol egyszer csak valami történt – és láthatunk olyat, mint a Rosmersholm.

@simarafoto

  • Gábor: Szerintetek a POSZT seregszemle vagy versenyprogram?
  • Regős János: Nézd, amatőr fesztiválokat szervezek mostanság, és azt tudom, hogy az amatőröknek a verseny, a díjak és a zsűrizés az nagyon fontos! Szerintem a kőszínházaknak is számít! Egyáltalán az, hogy ide eljöhetnek. Számítanak ezek a versenyek, azt hiszem. Vannak az amatőrök között is olyanok, amelyek csak szemlék vagy találkozók – a Műegyetemen a Szkénében húsz nemzetközi fesztivált szerveztem – azok találkozók voltak. Úgy tűnik, hogy ez a fajta zsűrizés és a díjak fontosak a társulatoknak, hisz hazamennek, vannak fenntartóik, és nagyon jó hazavinni egy-egy ilyen trófeát és elbüszkélkedni vele. Számomra ezek a dolgok sosem voltak igazán lényegesek, de meg tudom teljesen érteni ezt a megközelítést is. Ezek a mostani szakmai beszélgetések is – amelyeken csak egymás simogatása, ajnározása történik, és ezért én le is mondtam ezekről annak idején –…
  • Térey János: ….visszatértek az eredeti metódusukhoz: szakmaibbak voltak.
  • R . János: Nánay Pistától Nádasdy Ádámon, Radnai Annamárián, Ascher Tamáson át nagyon jó szakembereket kértek fel az idén. Nagyon jó volt látni, hogy  Nádasdy Ádám az, aki a Csárdáskirálynőt elemzi például…
  • Gábor: Nagyon jól énekel magyarnótákat, most az Örkény Stúdióban, korábban pedig a Pepita Ofélia bárban, a Klauzál téren.

Úgy néztem végig most harmadjára, mint tizenhét évesen a kedvenc zenekarom koncertjét, ugyanazzal a repertoárjával. Mindig felfedezek valami újat: a hangképzésben, a zenében, a díszletben, a jelmezben. János figyelmeztetett, hogy ma este Imre Éva esése  véletlen. De úgy emelkedett fel belőle, hogy lehetett volna a Zholdak-rendezés része is akár.

  • Csaba: Szerintetek a versenyprogram színvonala mennyire volt e fölött a “megúszós” szint fölött?
  • Gábor: …vagy épp alatt?
  • Térey János: Van egy súlycsoport, amelyben csak két előadás játszik igazából: a Borisz Davidovics síremléke és a Rosmersholm
  • Regős János: Igen, ez így van! És a Stúdió K Peer Gyntje, ami sajnos nem tudott itt lenni…
  • Térey János: Abszolút! Ha csak egy olyan előadást láttam volna, mint ez a mai Rosmersholm – akkor nekem megérte ez az egy év.
  • Regős János: Nem tudom, hogy kiderül-e ebből, hogy próbáltunk olyan előadásokat keresni, beválogatni, amelyek elemi hatással voltak ránk! – ilyenből volt három, és volt még másik nyolc előadás, ami magas színvonalú volt. Úgy éreztük, hogy itt a helyük, hiszen nem igazán volt bő a választék a legjobbakból. Volt, aki kifogásolta, hogy miért nincs több, független, alternatív produkció… Elég sok ilyet néztünk meg…
  • Térey János: Voltak is komoly jelöltjeink.
  • Regős János: A Trafóban, a Stúdió K-ban, a Jurányiban…- de valahogy mégis a Horváth Csabáéra esett a választás. Ám minden kategóriában három, négy előadás befért volna még, ha beválogathattunk volna többet még a versenyprogramba.
  • Térey János: Mit is jelent a függetlenség? Művészi elképzelést-e vagy azt, hogy ki a fenntartó? Mitől, kitől vagyok független? A közönség kiszolgálásától vagy a pénzosztó szervtől? A Rosmersholm Budapesten független előadás sem lehetne, mert nem jutna el a bemutatóig!

@simarafoto

  • Gábor: Hogyan látjátok ma a magyar színjátszást, akár a kolozsváriak Rosmersholmja felől nézve?
  • Csaba: ...Tegyük ehhez hozzá, hogy mind a Rosmersholm, mind pedig a Borisz Davidovics  külföldi rendező munkája…
  • Térey János: Igaz, ám magyar nyelven megszólaló előadás…!
  • Regős János: Amiképp például a III. Richárdot is  külföldi rendező jegyzi…
  • Térey János: A mi megbízatásunk arra szólt, hogy magyar nyelven beszélő előadásokat hozzunk Pécsre.
  • Gábor: Finom jelzés ez arra, hogy ki is, mi is az idegen, a menekült, avagy hovatovább: a gazdasági migráns…
  • Regős János: Az biztos, hogy ez egy létező tendencia: hogy nagyon sok színház Erdélyben, Újvidéken és Magyarországon is “külföldi” rendezőkkel dolgozik – és ez jó, mert felborzolja az állóvizet…!

A színház lényege is ez: bármi megtörténhet ott, mert itt emberek vannak, ahol a véletlenszerűség is jelen van. És az olyan előadás, ami meg tudja mozgatni ezt a véletlenszerűséget, esetlegességet, és a színész be tudja építeni azt az alakításába: na, az valami!

  • Térey János: Aki ilyen esetben idegent kiált, az a színház lényegét nem érti…! Viktor Hugo Hernani c. darabjának a bemutatóján hajba kapott a régi és az új iskola… Számomra a Rosmersholm előadás pont ilyen: az elmúlt egy évben nagyon sokat mondott el a barátaimról, az ismerőseimről az, hogy mit gondolnak erről a rendezésről. Hernani-effekt… Ideállok, odaállok, gyűlölöm, halkan viszolygok, unom, nem értem, öncélúnak, forradalminak tartom. Megérint, nem érint meg… – ez a színház!?
  • Gábor: …van, mikor az értelmet a szenzibilitásnak kell kézen fogva vezetnie a befogadás során, különben hasra esnek mindketten a “küszöbön”…
  • Térey János: Nemrég egy színházigazgató ezt az előadást csodálatosnak nevezte, mert számára vannak az előadásban részek, amiket csodálatosnak talált – holott ő nagyon nem ilyen színházat csinál – Zholdakot ő meg nem hívná.

@simarafoto

  • Gábor: Arra gondoltatok, hogy esetleg nehéz befogadni?
  • Térey János: Nem, mert nekem nem volt nehéz! Arra gondoltam, hogy másnak sem lesz az!
  • Regős János: Kimeresztett szemekkel néztem! – persze a vége felé már egy kicsikét elfáradtam…
  • Gábor: A figyelem türelmét nem teszi próbára?
  • Térey János: Úgy néztem végig most harmadjára, mint tizenhét évesen a kedvenc zenekarom koncertjét, ugyanazzal a repertoárjával. Mindig felfedezek valami újat: a hangképzésben, a zenében, a díszletben, a jelmezben. János figyelmeztetett, hogy ma este Imre Éva esése  véletlen. De úgy emelkedett fel belőle, hogy lehetett volna a Zholdak-rendezés része is akár.
  • Gábor: …pedig én azt hittem, hogy az az esés a rendezés része…
  • Térey János: Hát ez az! Egy ilyet, egy tré rendezésben tuti, hogy egyből kiszúrsz! Szeretném, ha ennyi név eszembe tudna jutni egy előadásról, hisz egyszerre idézi meg Tarantinót, Ionescot, Bergmant, Hitchockot, Thomas Bernhardot és persze nem mellesleg Ibsent…
  • Regős János: …vagy mikor a feldobott zakója fennakad az ablak szárnyon…de hát a fennakadó zakót nem lehet megrendezni…! – érted?
  • Térey János: Miképp azt se, hogy mindezeket a színész lereagálja…- és ez aztán majdnem eltérítette a következő “van valami megmagyarázhatatlan”-jelenetet, ami az ötliteres uborkás üvegről, és nem a zakóról szól..!
  • Regős János: A színház lényege is ez: bármi megtörténhet ott, mert itt emberek vannak, ahol a véletlenszerűség is jelen van. És az olyan előadás, ami meg tudja mozgatni ezt a véletlenszerűséget, esetlegességet, és a színész be tudja építeni azt az alakításába: na, az valami!

B. Kiss Csaba – Csatádi Gábor