Home / Megnéztük / „…s a részletek, a kicsiségek!…“#bánkitó’28#3.nap
„…s a részletek, a kicsiségek!…“#bánkitó’28#3.nap

„…s a részletek, a kicsiségek!…“#bánkitó’28#3.nap

2018.július 17. 19:54

…amelyek csak akkor tűnnek a szemedbe, ha ráérős kényelmességgel vagy benne abban, ami épp körülvesz. Amikor nem igazán sietsz, előre eltervezett dolgaidat is szabadon futni engeded. A 10. Bánkitó Fesztivál, ha jól csináltuk, ha elmerültünk benne, mint a tó vizében, akkor pont így hatott, hathatott rád is. Pilinszky: Impromptu – rögtönzés. Jól tematizált programjával az idei Bánkitó egésze és a harmadik napja is valódi rögtönzés. Igazi, autentikus. Akár a címlap caravaggiói  szelíd szabadsága… Mert ez az idei az volt, talán mert a gördülékeny, rutinos szervezés bejáratottsága szabadságot adott. Az ereszd el a hajam könnyeden tartalmas, fajsúlyosan  laza háromnapnyi létezése 2028-ban kedvet ad 2018-hoz is – kedvet és szabadságot, és ez manapság megfizethetetlen, gázszerelőnyi vagyon is kevés a megvételéhez.

A harmadik napon már mindenki “tudta a dolgát“, észrevétlenül elmerültünk abban, ami van, lesz 2028-ban. Délután a tó körül sétálva nagyban zajlott az, ami máskor is: beszélgetések tátott szájjal, a stégről fejesekkel a vízben landolás, tószínpadi lelátón lődörgés, koncerthallgatás – élveztük azt, ami van. De mi is az, ami van? Workshopok a tíz évvel későbbi magyarországnyi önmagunkról játékos komolysággal: beszélgetések a színház jövőjéről, az esélyegyenlőségről, melegjogokról. Ez itt normális, a Bánkitó Feszten abszolút. Amúgy persze szürreális és nonszensz – gyanítom ettől a szürreáltól és nonszensztől teker mindenki a tóra, azaz Bánkitó fesztezik.

És ha már itt  van, akkor sem  szabálytalan masszaként tolong egy vagy két helyszín előtt félezresével, hanem mikrohelyszíneken tolong. Tolongtunk, mert kicsiben tolongani gyönyörűség. Az, mert olyan, mintha mindenki mindenkit ismerne. Mint egy hatalmas nappaliban és a hozzá kapcsolódó verandán. Van időd, nem akar elcsapni a 7-es busz, nyammogsz egy cső kukoricán, egy éve nem látott cimbi huppan melléd a fröccsével…- megfizethetetlen!!!

Jut eszembe: fizetség. Szombat reggel az Erste Bank-Bánkitó közös futóversenye volt a kisréten. Különös egy futóverseny. Jótékonysági. Mindenki, aki kedvet érzett, futhatott egyet mint a kedvenc civil szervezetének a „képviselője“. Így gyűjtve pontokat a versenyzők által az egyes szervezeteknek. Majd  pedig a végén az első három legjobban szerepelt civil szervezet – az összegyűjtött pontok alapján – osztozott a jattcsúszkán  a közösségi finanszírozáson számukra  összegyűlt összegen.

©Keravin Deraton

Jattcsúszka: a fesztivál teljes területén csak a bankkártyáddal vagy egy úgynevezett feltölthető „bankkártyával“, a HelloPay-jal fizethettünk már az idén – ez egyébként minden fesztiválon bevett gyakorlat már, Bánkra most ért el – ami késik, az úton van, naugyelátodkérlekszépen!

Szóval: amikor fizettél ezzel a kártyáddal vagy épp a tényleges bankkártyáddal, akkor kiválaszthattad, az érintő képernyőn elcsúsztatva, hogy hány százaléknyi borravalót is adsz a kedvenc pultosodnak – 5-10-15 vagy épp 20%-ot. E borravaló fele a közös alapba került, amin a jótékonysági futóverseny első három civil szervezete osztozott.

Jó, mi? Szóljunk Tállai András bajtársnak, hogy a 27%-okból egy-két százaléknyit csurgasson a civilekhez? Ja, bocsánat: elfeledtem Bánkitó, 2028-as bódulatomban, hogy Magyarország államilag nem csípi a civileket – a kisebbrendűségi komplexusa, a korlátolt zsarnoksága és az üldözési mániája nem engedi ezt meg az államgépezetnek. Persze a gép mögött mindig áll egy ember, avagy vedd kezedbe Vonnegut: Gépzongoráját.

©Keravin Deraton

De ülhettél is szombat délután a Menő Sátorban az Eklekta Egyesület Közösségi Fesztiválopoly-ján. Eljátszani, hogy Bánk lakói és azok a csúnya, rossz, gonosz hókuszpók migráncsok, avagy csak degenek, avagy még egyszerűben: nem olyanok, mint mi – hogyan reagálnak, viszonyulnak egymásra, egymáshoz. Az aktivitásra, az interakcióra, a közösségépítésre és a kölcsönösségre helyezve a hangsúlyt.

Ezek nem idegen eredetű, még csak nem is szitokszavak. Egy társadalom nélkülözhetetlen alapfogalmai. Már persze, ha van, lesz még társadalom 2028-ban Magyarországon. Jó látni, hogy a játékosság kerítést és Soros-törvényt bont – hogy előbújhasson az ember. Amolyan egyedüli példán – nabasszus,  már megint itt van a szombat hajnalról szóló képgaléria Kosztolányija.

Na, de félre innen széplelkűség! Mert ez egyesek szerint oly kártékony, vagy legalábbis oly hangsúllyal ejtendő, ejthető ki, mint a lepra. Széplelkű szenvelgés helyett fel is mehettél minden délután a Tószínpad Gépházába Horváth Gideon No man’s land fotóinstallációit bámulni. Infravörösben tűnik elő az, ami a természetes fényben átsiklásra alkalmas. Félelmetesen szép. Szép az, ahogy egyszerre dermeszt meg, pisilteti le a bokádat ijedtségedben és ugyanakkor elandalít, remélve, hogy a jövőben valami élet- és reménytelibb, már-már idillikus élet vár(hat) rád.

©Keravin Deraton

A fenébe is, már megint az a romantika, de végül is rá se ránts: a Szózatod meg az én Szózatom és a mi mindannyiunk közös Szózatának az írója is ízig-vérig romantikus volt…Már megint egy irodalmi alap. Nyomná má‘ el a sör vagy a pálinka, avagy más füstben szálló…- de nem tudja, mert az értelem bódulata is értelem: mélyebb értelem. Azaz a Bánkitón, ha rongyosra zülleszted magad a tivornyákban, akkor is az Universitas nagy előadójában maradsz – ergo: nemcsak bölcsészeknek, hanem mindenkinek, aki emberből van.

Aki beszél, az kommunikál. Hisz azt itt a délutáni workshopokon bőséggel lehetett. A színház, a civilek, a civilség jövőjéről például a Nemcsak hogyan tovább, hanem mi lesz velünk naponta visszatérő, folytatódó beszélgetéseiben az Úri Muri sátrában. Apropó: beszélgetés, a kultúráról ez magyar honban vitatkozást jelent – a közös beszélgetés élménye meg hát rendre elmarad, nyilván. A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány a Vox Pop vitajátékában csütörtök délután a Bánkgyöngye Panzióban pont erről a vitatkoztunk, vitáztunk élményszámba menőre fejlesztett, frissen bemutatott módszerével.

Demokrácia? Kulturált, a másikat egyenrangú félként kezelő, élénk, szenvedélyes párbeszéd-vita? Mi az? Valami liberális, halódó nyugati ópium? Keresztény kultúrát aláaknázó, elkárhozottak által terjesztett ragály? Nem hinném. Nem, mert nem hiszek a primitív populista szólamokban. Nem hiszek a primitív, populista szónokokban,  sem pedig a parlament patkójában válaszként „Áldott karácsonyt!“ kívánók maguk által is hazugság paneleknek tartott, másikat sz@rba vevő megalázásában.

©Keravin Deraton

Nem hiszek, mert mindennél biztosabban tudom, érzem: ez a közösen elfogadott hazugság-labdajáték igazi energia leszívó, kullancs-élősdi – olcsó játék, de hülye gyerek, aki hagyja. Hát a Vox Pop vitajátéka nem hagyta, hogy ebben az évben és 2028-ban ilyesmi megessen, mert még a birkák sem esnek egymásnak, taposnak egymásra, nem hallgatnak az uszító pásztoruk hangjára. Igaz-é vagy sem, na, ki tudja?

Volt itt minden, amit egy igen nagy alakú programfüzetből szemezgethettél ki. Amolyan Népszabi, Magyar Nemzet nyomtatott sajtó-méret. Ez a jövő? Hol van az applikáció? Nyugdíjas ráérősséggel lapozni, stégen napellenzőként lepedő nagyságával magunkat takargatni. Van, volt ebben valami lehetetlenül idejétmúlt, valami lehetetlenül szép. Olyan, amiről 2028-ban csak egy érzés, egy szag, egy illat villan majd be a Bánkitóról, a nemzet iparosa által el- és felvásárolt média nyomán.

Egy villanás valamiről, amit hagytunk magunkkal megtenni, valami, amiről makacs megvesztegethetetlenséggel TUDOM, hogy nem mi vagyunk. Nem mi:  a felcsúti „kisvasutastól“ Ferenczi Krisztináig, Váradi Andrásig.

Pont  úgy, ahogy a Bánkitó utolsó, záró színházi darabjában, a KV Társulat Caryl Churchill Földi paradicsomában sem vagyunk önmagunk. Mert a szerepeink, amelyeket magunknak, egymásnak játszunk semmi esetre sem azonosak velünk. Legalábbis csak tessék-lássék módon. „Ez az elfojtásokkal át- meg átszőtt darab akkor válik igazi, fékevesztett abszurddá, amikor Clive előtt nyilvánvalóvá lesz Harry vonzalma. Emiatt kényszeresen elkezd feleséget keresni Harrynek Mrs. Saunder és Ellen személyében – persze most sem az érzelem lenne a döntő, a fontos, hanem a “ha én azt mondom, akkor úgy lesz” gyarmati parancsszava. Humorlavina, amelynek arányai oly kimértek, hogy fékezett habzásúan is a gátszakadás erejével képesek hatni.“ A két „producer lány“ Urbanovics Kriszta és Száger Zsuzsa által tíz éve vezetett társulat Ördög Tamás vezényletével töményen erőset és koncentráltan költőit mutatott a sátornyi Globe-ban.

És abbahagyom, mert abbahagyhatatlan. Sok kis apró kicsiség, sok is apró részlet a Bánkitó‘28-on. Jó volt? Azt nem tudom. A jó teológiai és esztétikai kategória, mindig mondom, hogy jobb abba bele nem ártani magunkat – ha akár csak egyetlen mód is kínálkozik rá. Viszont a saját jelenedbe, ami a jövőd is egyben, illetve a saját jövődbe, ami a mai és a holnapi napod – a 2018 július közepéd: a jövőd is egyben – abba viszont kutya kötelességed.

©Keravin Deraton

Milyen a kutyakötelesség? Olyan, amely a hűségével és tántoríthatatlanságával zavarba hoz, pironkodtat. Már ha még egyáltalán tudjuk, mi az. Aki most ott volt az idei, tíz évvel későbbi 10. Bánkitó’28-on, az szerintem tudja. Még ha álmából keltik is fel. „A világ álmatlanságban nem jöhetett volna létre!“ – Csontváry Kosztka Tivadar szerint, na, tessék, a sok irodalmár után most meg egy festő! Így már nem is jön be Csontváry? Lehet, hogy ő is büdös migráns? Nem tudom…elnézésed érte, wikipédi és kugli a barátunk, nézd meg bátran!

Csak azt tudom, hogy szeretnék olyan Magyarorságon élni 2028-ban, ahol így lehet, ilyen nyitottsággal élni, mint a Bánkitó’28-on 2018. július 11. és 15. között. És azt talán ennél is biztosabban tudom, hogy ha csak egy hangyafingnyit is múlik ez rajtam, akkor erre nem szeretnék még tíz  évet várni, ha csak egyetlen mód is nyílik erre, jó? Avagy te ezzel hogy vagy eleresztve?

 

(2018. július 16., Bánk)

Ezt most akkor egyirányúsították? #bánkitó’28#1.nap
“Miről szól a Rokonok?” #bánkitó2.nap
“Ez nemcsak egy fesztivál, ahol jól bebaszunk…” – interjú
“…és fölvilágolt mély értelme ennek a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek tündérei hajnalba hazamennek fényes körútjain a végtelennek” #képriport #bánkitófeszivál’28#3.naphajnal ©Keravin Deraton
“Nem irigylem a fiatalokat, mert övék a jövő” #képriport#bánkitó’28#1-2.nap

Csatádi Gábor

©Keravin Deraton

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Leave a Reply

Scroll To Top
%d blogger ezt szereti: