Home / Megnéztük / Operabemutató Szentendrén
Operabemutató Szentendrén

Operabemutató Szentendrén

2018. július 24. 10:14

Az operairodalom két legfrenetikusabb komédiáját egy francia színműírónak köszönhetjük: Beaumarchais Figaro-trilógiájának első és második darabját két szenzációs zeneszerző ültette zenés színpadra. A Co-Opera a 2017/18-as évadban Rossini A sevillai borbélycímű operáját mutatta be az ország több pontján, óriási sikerrel. A Figaro-történet folytatódik: Mozart legkiválóbb vígoperáját Szabó Máté lendületes, szellemes rendezésében láthatja a közönség.

A sevillai borbély Almaviva gróf és Rosina egybekelésének komikus viszontagságait mesélte el. A történet pár évvel később folytatódik: a gróf és a grófné házassága kihűlt, mi több, Almaviva épp hű szolgája, Figaro menyasszonyát igyekszik elcsábítani… Ezúttal Figaro esküvőjének útjába gördülnek akadályok.

Míg Rossini A sevillai borbélya féktelen, önfeledt, már-már szürreális bolondozás, Mozart magát az életet és az embert mutatja be: a tragikum és a komikum, az emberi gyarlóság és jóság örök kettősségét.Szabó Máté, a fiatal rendezői generáció kiemelkedő képviselője, megannyi sikeres prózai és zenés színházi előadás született eddigi munkája során. A Figaro házassága Almaviva gróf borpanziójában játszódik, a Khell Csörsz által megálmodott innovatív díszletben és Benedek Mari izgalmas jelmezeivel és Kenesey Judit átfordított szövegével. Kiváló szereposztásban látható a Co-Opera legújabb produkciója.

A négy előadó-művészeti szervezet – a Szegedi Nemzeti Színház, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, a Győri Nemzeti Színház és az Operettissima Non-profit Kft. – együttműködésének gyümölcsének első befogadó helyszíne, a Szentendrei Teátrum, ahol 2018. július 27-én és 28-án Szentendre Fő terén kerül bemutatásra a mű.

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Leave a Reply

Scroll To Top
%d blogger ezt szereti: