Home / Pótszéket mindenhova / A névtelenek név tilalma
A névtelenek név tilalma

A névtelenek név tilalma

2018. augusztus 9. 16:17

“A első blikkre a következő a felállás:
van egy jenői Díszpintyünk,
aki megélhetési nyugdíjas
-aki csak figyel, mint hal a szatyorban…
Van továbbá egy vízügyben
és útépítésügyekben is jártas Polgár Jenő,
egy új jegyző,az Ajtó berúgó,  aki rohadtul kemény a farvízen
– de aki a farvízen evez, az sajnos nem tudja,
milyen mély is az a víz,
van egy Ampervadász, aki azon kívül,
hogy karba tett kézzel ül három órán keresztül,
és néha előveszi a derékszöget az A4-es lapokhoz,
és mást nem is képes csinálni, mint olyan dolgokat megszavazni,
amelyek őt magát magasan nem érintik.
És ott még Csirip-Csirip-Csipcsirip, aki valószínű végtag fázással,
köszvénnyel küzd télen, nyáron, mert állandóan a kezét dugdossa
a ruhája alá, és amikor megszólal, akkor akkorát mond,
hogy beleremeg a putri pottyantósa.”
(egy kommentelő jellemzése a község képviselő-testületéről)

Hőség van, nem kicsi. Rendkívüli. Ez megárthat bárkinek, de mindez  még nem ad mentséget, felmentést semmire  senkinek. Rendkívüli esetekben sem. Így Diósjenőn sem. Egy közepes nagyságú község, ahol július-augusztus fordulóján az jelenti az olthatatlanul nagy problémát,  a rendkívüli testületi ülésre okot adót, az elmúlt kilenc évben eleddig  orvoslásra nem méltó gondot, hogy ki és hogyan, milyen módon jogosult használni a médiában, művészeti alkotások címeiben, cégnevekben és egyebekben a község nevét: Diósjenőt. Legfőképp egy magánszemélyek által alapított közösségi oldal címében…- kár mellébeszélni, a meleg bódulata nem mentség erre.

Meleg van. Nem kicsit. Nagyon. Ártalmasan. A község kétszemélyes vezetésének, az együvé nőtt kettőnek: polgármester és jegyző Stan és Pan párosának is megárt a meleg. A hatalmi mámor magyarországi pártközpontból egész évben fűtött melege. Kicsik ők ketten, a polgármester és jegyzője, avagy a jegyző és a polgármestere, ám a kígyó is tekeredik, tekeredik, mert rétes akar lenni. Akarni akar, de nem biztos, hogy tud, mert ahhoz is tehetség kell. És  ehhez való tehetséget  sem e mostani rekkenő hőség, sem a magyarországi hatalmi arrogancia egy az egyben való, szolgalelkű kopírozása nem képes adni. Nem, mert a hatalom és a tekintély féltése, a földesúri polgármesterkedés messze esik minden tehetségtől, államférfiúi erénytől. Pirospozsgás, borvirágos arctalansággal, angyalképű valótlanság állítással sem tudod pótolni az efféle tehetséget.

De erre eme két községi elöljáró – elöl járnak, de vajon miben? – egyike se vágyik. Annál inkább vágynak csöndre, hatalmi szóval rendeleti köntös mögé bújtatott kussra. Csendet, rendet, fegyelmet! – mert ők mondták, mondják, ezt és így álmodták meg a nyárközépi fülledtség álmot nehezen adó éjszakáin. És persze legfőképp a nappalain, amikor is a községünk magánszemélyei által alapított “Diósjenő közösségi oldala” nevű Facebook-oldalt olvassák. olvasták. Nem pletykarovat,  nem útszéli csőcselék szájöblögetéseinek agórája, hanem fórum, ahol egy hivatalos községi Facebook-oldaltól polgármestere felhatalmazására megfosztott faluközösség a községének dolgairól, szeretve becsült önkormányzatának híreiről értesülhet, eszmét cserélhet.

Eszmét cserélni! Ez a veszélyes. Halálosan és veszélyesen végzetes. Az, mert az efféle  eszmecserét nem lehet felsőbb, polgármesteri utasításra moderálni. De hidd el bátran, kedves olvasóm, hogy nem is kell. Sokféle ember, igen-igen sokféle, és sokféle módon kimondott, kommentekben leírt véleménye. – Hogy kinek mit tűr, visel el a civilben boltosi, az önkormányzatnál pénzügyi  és szociális bizottsági képviselői és elnöki ízlése, az persze már más kérdés. Eleven képmutatás! A boltjában ő és a férje nyíltan b@zdmegezhet a vevőivel és a vevői előtt, ám prűd lesz rögvest az önkormányzati tanácsterem-üzemmódban,  és  fennakad a nyílt, hasonló, ám a b@zdmegektől mentes, őszinte szókimondáson. Ez így normális mifelénk is, mifelénk és a másik kilencvenháromezer négyzetkilométernyi magyar valóságunkban– Diósjenőn innen és túl – exkurzus vége.

De a vélemény, pláne, ha szabad, az fáj. Az önelégült, tehetségtelen embernek, aki önismeret és önkritika híján van, ezt tűrni nem lehet. Igaz is: a kritika, az ellenvélemény nem feltétlenül jelent támadást. Nem feltétlenül jelenti ezt annak, aki faluja vezetőjeként fejlődni, változni, a közösség érdekében alakítani és alakulni akar. Sőt, nem támadásnak, hanem az együtt munkálkodás jeleként vehetné és megköszönhetné – így  nem ellenlábassá, ellenséggé, hanem egy  s ugyanazon hajóban evező, közösségi vezetővé is tudna válni, aki pont így és pont ezáltal mutathatna példát demokráciából, szabad, fejlődni kész szellemből és alázatos szolgálni akarásból – így és ezáltal építve közösségét, faluját és önmagát.

És ez nem idealizált modell, hanem a tenyeres-talpas valóságban is működő racionalitás. Az, mert ha  hazánknak  a jó háromezerkétszáznyi községe mind a diósjenői autoriter módit követné, akkor minden valószínűség szerint nem lenne  még működésképtelenségében is működő a hazánk.

Szóval Diósjenő közösségi oldala veszélyes, tudjuk. Mit tegyünk, mit tehetünk polgármesteri, jegyzői  önelégült hatalmi mámorunk közepette? Védjük le a Diósjenő nevet, és használatát kössük  az önkormányzati testület engedélyéhez. Sőt, mi több, eme engedélyezési jogáról mindjárt mondjon is le a képviselőtestület, és ruházza át  a polgármesterre egy személyben, egyedül magára. Csák Máték, Aba Amadék és Borsa Kopaszok Anjouk előtti hűbérországa ez, világos, mint az alaptörvényre visszautaló helyi önkormányzati _/201(VIII.09.) rendelet “Diósjenő község címeréről, zászlajáról, díszpecsétjéről, valamint a község nevének használatáról” című.  És ebben nem a címer, a zászló, a díszpecsét a fontos, hanem a névhasználat.

Nonszensz, agyament, zsigeri téboly-túlkapás? Nem, csupán egy olyan jogilag is arcpirító csűrés-csavarás, amelyért egykoron a jegyző úrnak, aki jogi egyetemet végzett,  államigazgatásból hatalmas elégtelent véstek volna az indexébe. Persze ezen csodálkozni a mai, 2018-as magyarországi viszonyok közepette kár is – fölösleges. A nagyok a N/népszabadságot, a még nagyobbak egyből  Mark Zuckerberget veszik össztűz alá, toporzékolva, hogy vegye már el a falujuk civiljeinek Facebook-oldalának nevéből a “Diósjenő” tulajdonnevet, mert  ők azt a homokozóban, a bölcsis korosztály számára dívó stipi-stopi-seggrepacsi modorában levédik.

©Dorovecz Zoltán

Nevetséges az egész? Az. Kár rá betűt, leütendő karaktert vesztegetni tücsökzenével körbezengett, teraszon gépelős éjszakán? Igen, kár. Mert átírjuk a “Diósjenő közösségi oldalá”-t  “DiósLYenő közösségi oldalá-ra”. És akkor semmiképpen nem téveszthető össze a jó egy éve törölt, azóta újra nem indított Diósjenő község hivatalos holnapjával – aminek a létrehozásához több, mint egy esztendő sem volt elegendő.

Nem, mert ahol tehetségtelenség van, ott tehetségtelenség van – és zsarnokság. Olyan, mely a rendkívüli testületi ülésen a helyben élő újságírónak nem adja meg a szót. Majd midőn az mégis szót emelne a rendelet bornírtsága, jogilag képtelenül összetákolt lehetetlensége ellen, amely mind a polgármester, mind a jegyző előtt teljesen evidens tény, akkor a polgármester szünetet rendel el, hiszen  a szünetben történteket nem kell az ülésről készült vágatlan videófelvételen rajtahagyni – azaz így lesz a vágatlanból mégiscsak vágott, ily módon óhatatlanul is torzított, manipulált videójegyzőkönyv. A megélhetési zsarnokoknak tehetségtelenségükben, a már csak egymásba kapaszkodó polgármester-jegyző párosnak, ez már csak így dukál.

Nevetséges, pitiáner módon kisszerű, pont úgy, ahogy e rendelet szövegében a “Diósjenői”-t nagy “D”-vel írják, mint levédendő, “oltalom alá helyezendő” tulajdont, hisz ahogy a rendelet szövege fogalmaz: “bizonyíthatóan az önkormányzat vagy a község lakosságának jogait, jogos érdekeit sértené vagy veszélyeztetné; sérti az ország határain belüli és azon túli jó hírét, továbbá jó erkölcsbe ütközik”. Jogi kategóriává emelve, jogi szankciókkal sújtva egy joggal semmiféleképpen össze nem egyeztethető,  vele nem harmonizáló eszmeiséget.

©Szaszovszki Laura

A civil szféra és a vélemény- és sajtószabadság tiportatott sárba ma a nagyarcúan levédett nevű Diósjenőn. Az enyém és a tied. Akkor is, ha mindezt tehetségtelen, Mekk mester szintű jogi gányolással másként is magyarázzák.

Ez valójában nevetséges is. Nevess, mert nevetésed legyőzi ezt a kisszerű pimaszság-butaság primitívséget. Ám azon egy percig se nevess, se ma, se holnap, se Jenőn, se Budapesten, se Márianosztrán, ha azt a talpalatnyi helyet igyekeznek rendeleti utak minősíthetetlen, arctalan dilettáns gőgjével „kiszervezni” alólad, amin állsz! Mert az a te helyed. Te vagy a demokrácia is, és a diktatúra is – még polgármester és jegyző, de még a miniszterelnök urunk sem kell hozzá. Ők már megharcoltak a névtelenségükért, de a neved maga a lényed, a lényeged, tied, a miénk, az életet, emberséget, a vélemény- és gondolatszabadságot adó saját névvel, jellemmel bíró egyéneké – Magyarország vagy bármely más ország  mind az efféle te és én, azaz mi vagyunk.

Csatádi Gábor

©Tóth Gábor

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Leave a Reply

Scroll To Top
%d blogger ezt szereti: