Home / A függöny mögött / Interjúk / “…mire ezeken a kis, girbegurba utcákon hazaérsz, addigra megérkezel…!” – interjú
“…mire ezeken a kis, girbegurba utcákon hazaérsz, addigra megérkezel…!” – interjú

“…mire ezeken a kis, girbegurba utcákon hazaérsz, addigra megérkezel…!” – interjú

2018. augusztus 15. 22:57

Augusztus utolsó hétvégéjén, 24. és 26. között rendezik meg Szentendrén a XIII. Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztivált. A fesztivál igazgatójával, Solymosi Helénával, a “Házak, udvarok, házigazdák” egyik házigazdájával, Dorn Gabriellával és a Barcsay-udvar latin estjének mezzoszopránjával, Bojta Zsuzsannával beszélgettünk  bagoly típusú önmagunkról, egy fesztiváltradíció születéséről, a Pecha-Kucha est kihagyhatatlanságáról, a kultúránk nem beteg jellegéről, a szentendrei utcák “varázserejéről”, a kultúráról, mint  önmagunknak az újra- és újrafogalmazásáról  és a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztivál háromszázhatvanöt napra feltölteni képes erejéről…

  • Melyikőtök mennyire “éjjel-nappal” élő alkat?
  • Heléna: Abszolút bagoly típus vagyok…- reggelente meg tudok halni szinte,  tíz perc is kell, mire képes leszek újratölteni magam. Nincs is erre több idő, mert a gyerkőcök nyomban “le is kaszálnak” utána!(felkacag)Az a reggeli tíz perc kávézás, az a magánélet. (mosolyog)
  • Gabi, hamar fel tudsz ébredni?

Ezt is szeretnénk valamelyest megmutatni ezzel a fesztivállal: Szentendrének  olyan atmoszférája van, amilyent sehol másutt az országon belül nem találsz. Olyan, mintha elmennél egy mediterrán városba, talán azért is, mert nagyon sokféle náció él itt együtt, egymás mellett. A mai napig nyolc kisebbség él együtt: görögök, bolgárok, dalmátok, horvátok,  szerbek, a szlovákok mellett. Ez a nyolcféle kultúra, művészet olvad egybe az építészetben, hisz az óváros maga a szabálytalan szépség szemben egy német kisváros tüchtig rendjével. Az utcákat járva jól megfigyelhető,  hogyan különül el a különböző nációk és építészeti korok stílusa! Van egy bágyadt szépsége, ami nagyon szerethetővé és élhetővé is teszi ezt a várost.

  • Gabi: Nem, egyáltalán nem! Ágyban kávézós típus vagyok!(nevet)Éjszakánként viszont hajnali egyig, kettőig  könnyedén fent szoktam lenni…
  • Zsuzsi: Én dolgozom hármunk közül egyedüliként az éjszakában, ám ezt  nehezen is bírom!(felnevet)Szívem szerint már fél tizenegykor lefeküdnék! Amíg színházban dolgoztam, nehezen is viseltem…este tíz körül véget ér az előadás, fél tizenegy, mire leszedem a sminket, fél tizenkettő, mire hazaérek Szentendrére, és még vagy jó két óra, mire el tudok aludni – mert addig még “pörögsz” belül. Saját bioritmusom szerint nem ezt tenném – ellene élek a saját bioritmusomnak!(nevet)

@Gyöngyösi Hunor

  • Honnan eredt a fesztivál, a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva ötlete annak idején?
  • Heléna: Egészen régre nyúlik ez vissza: EF Zámbó Öcsiék nehéz zenei fesztiválként indították útjára ennek a mostani fesztiválnak az elődjét. Ők keresték meg a helyi étterem tulajdonosokat azzal, hogy legyenek hosszabban nyitva a fesztivál ideje alatt, hogy a helyi művészek kis pódiumokon felléphessenek ilyenkor. Ez a fajta mediterrán, olaszos fesztivál ment is aztán két-három éven keresztül, majd anyagi források híján elhalt. Egy-két év elteltével aztán az Önkormányzat “nyúlt alá”, és csinált belőle egy  kicsit mainstreamesebb összművészeti fesztivált. Majd ezt mi gondoltuk tovább: az eredeti gyökereihez  visszanyúlva. Mert nekünk az összművészetekre érdemes alapoznunk egy tökfesztivál vagy egy hurkatöltő fesztivál helyett. Hiszen Szentendre gyökerei a képzőművészetről, az összművészetekről szólnak, és nekünk ennek a színeit, szagait kell megmutatnunk! A “Házak, udvarok, házigazdák” programját igyekeztünk leginkább cizellálni – ettől válik ez a fesztivál igazán utánozhatatlanul szentendreivé! Olyan házakat nyitunk meg ilyenkor, amelyek az év többi háromszázhatvanöt napján nem látogathatóak – melyek mindegyikének  története, múltja, zamata van. Mégis attól válnak ezek a házak igazán “élővé”, hogy ilyenkor a benne lakó szentendrei művész vendégül látja egy másik szentendrei művész barátját, akivel aztán egy képzőművészeti performanszt vagy koncertet vagy épp egy kiállítást hoznak ott közösen létre.
  • Gabi, neked melyik ezek közül a házak közül a kedvenced?
  • Gabi: Hát ez aztán igazán testhezálló kérdés!(nevet)2006-ban költöztünk ki a családommal a belvárosba, és azóta ez a negyedik ház Szentendrén, ahol élünk. Költözködősként mindig különleges otthonokat kerestem a családnak – ezért is, az a négy, amelyben laktunk eddig, az mindenképpen kedvenc!(mosolyog)Azokon kívül pedig annyi igazi gyöngyszem van ott a Szamár-hegyen vagy a belvárosban – nehéz is igazán választani! Bármelyiket szívesen elfogadnám!

Manuel – aki Dunakeszin lakik a magyar feleségével – amikor először kijött Szentendrére, ezt mondta: “Ez olyan, mint a szülőfalum!” Csupán annyi a különbség, hogy ott színesebbek a falak – tette hozzá. Ezért aztán azt éreztem, hogy ővele bele mernék vágni egy ilyen estbe. Kijavítja a spanyolomat, elmagyarázza a ritmusváltásokat… Szerintem ez a zenei világ annyira passzol Szentendréhez, ahol csak kiülsz, és már énekelhetsz is…. Bár nem tengerparton, hanem a Duna-parton vagyunk, de ez már majdnem olyan, mintha tenger lenne…

  • …van a szentendrei utcáknak valami megmagyarázhatatlan kisugárzása, amit ha hagy magára hatni az ember, akkor képes teljesen kicserélődni, mire felér a Főtérre…
  • Heléna: Maximálisan így van! Ezt is szeretnénk valamelyest megmutatni ezzel a fesztivállal: Szentendrének  olyan atmoszférája van, amilyent sehol másutt az országon belül nem találsz. Olyan, mintha elmennél egy mediterrán városba, talán azért is, mert nagyon sokféle náció él itt együtt, egymás mellett. A mai napig nyolc kisebbség él együtt: görögök, bolgárok, dalmátok, horvátok,  szerbek, a szlovákok mellett. Ez a nyolcféle kultúra, művészet olvad egybe az építészetben, hisz az óváros maga a szabálytalan szépség szemben egy német kisváros tüchtig rendjével. Az utcákat járva jól megfigyelhető,  hogyan különül el a különböző nációk és építészeti korok stílusa! Van egy bágyadt szépsége, ami nagyon szerethetővé és élhetővé is teszi ezt a várost. A turisztikára, ahogy ránk, a ma Szentendrén élőkre is a pörgés jellemző, és pont ezért hihetetlenül jó, amikor az ember vissza tud lassulni Szentendréhez. Esténként, a munka után hullafáradtan mire ezeken a kis, girbegurba utcákon hazaérsz, addigra megérkezel…

@Gyöngyösi Hunor

  • Zsuzsi, ehhez a hangulathoz a ti dalestetek hogyan  tud csatlakozni?
  • Zsuzsi: Egy mexikói bassz-baritonnal fogunk együtt énekelni, akit úgy hívnak: Manuel B. Camino, illetve Csáki András Junior Príma díjas klasszikus gitár-, és Szászvárosi Sándor csellóművészekkel együtt adunk a Volver La Vida Együttesünkkel egy borkóstolóval egybekötött latin estet. Sokáig azt éreztem mezzoszopránként, hogy nem merek a latin zenéhez nyúlni addig, amíg nincs mellettem valaki, aki autentikus- amíg nem találkoztam Manuellal.(mosolyog)Manuel – aki Dunakeszin lakik a magyar feleségével – amikor először kijött Szentendrére, ezt mondta: “Ez olyan, mint a szülőfalum!” Csupán annyi a különbség, hogy ott színesebbek a falak – tette hozzá.(mindenki jóízűen nevet)Ezért aztán azt éreztem, hogy ővele bele mernék vágni egy ilyen estbe. Kijavítja a spanyolomat, elmagyarázza a ritmusváltásokat… Szerintem ez a zenei világ annyira passzol Szentendréhez, ahol csak kiülsz, és már énekelhetsz is…. Bár nem tengerparton, hanem a Duna-parton vagyunk, de ez már majdnem olyan, mintha tenger lenne… (nevet)Mindehhez a Barcsay Udvar pedig olyan, mint egy mini Colosseum”
  • Heléna: A Szentendrei Teátrumnak megvannak a maga helyszínei – mindegyik helyszínhez párosítva a hozzá passzoló tartalmat – A Barcsay-udvar, a Barcsay Jenő Múzeum udvara, ahová mindig zenei programokat szoktunk szervezni. A Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztiválon ezeket a zenei “határokat” még inkább szeretnénk kijjebb tolni: pénteken egy afrikai zenei estünk lesz ugyanott, majd szombaton  Zsuzsiék latin estje, vasárnap pedig egy Pacha-Kucha estünk lesz az udvarban. Voltál már Pacha-Kucha esten?

Az viszont, ami a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztiválon történik, az egyedülien és megismételhetetlenül, akkor és ott születik majd. Egy-egy ott megélt élményből mindig megszületik már ott, akkor egy másik művész fejében, hogy a következő évben mit is szeretne megmutatni a soron következő Fesztiválon. Ezt lehet kultúrának hívni – én inkább flow-élménynek gondolom. Energiáknak, melyekből a hétköznapjainkon élünk, amikor nem fesztiválozunk.

  • Nem még!(nevet)
  • Heléna: Ha valamit, akkor azt egyszer ki kell próbálnod!(mindhárman nevetnek)
  • A helyieken és a Szentendrét szeretőkön kívül mennyire fedezték fel maguknak a messzebb élők, messzebbről jövők ezt a fesztivált?
  • Heléna: Ez tulajdonképpen egy nyárzáró, összművészeti fesztivál, és a Szentendrei Teátrum nyári évadának a záró eseménye is egyben. Négy évvel korábban még nem volt igazán turisztikai értéke  ennek a fesztiválnak, és csak a helyben, illetve a közelben élőket szórakoztattuk,  mára – főleg a “Házak, udvarok, házigazdák”rendezvénysorozatunkkal egy olyan magasabb művészeti értéket is létre tudtunk hozni, ami miatt most már a fesztivál alatt minden szállodai kapacitása foglalt Szentendrének. Szentendre kicsit olyan, mintha Budapest Montmartre-ja lenne – egy kicsit bohókás, szellemes… Elsődleges célunk, hogy a magyarországi közönséget szólítsuk meg, egy távolabbi cél viszont, hogy a hazai fesztiválon túlmenően ez  nemzetközi fesztivállá nőhesse ki majd magát idővel.

@Gyöngyösi Hunor

  • Mit adhat szerintetek Magyarországnak, és mit adhat nekünk a saját kultúránk, ami miatt nap nap után érdemes  életvitelszerűen is foglalkoznunk vele?
  • Heléna: Mi Szentendrén  nagyon speciális és szerencsés helyzetben vagyunk, mert a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztivál pont arról szól,  hogyan fogalmazzuk meg magunkat újra és újra! Hogy hogyan tudjuk a lokálpatriotizmusunkat átplántálni a gyermekeinkbe? Szentendre igen rövid idő alatt, rohamosan nagyra nőtt város – én és a családom tizennégy éve költöztünk ide,  itt neveljük kalákában a gyerekeinket.(kacag)

A kultúra igazából az az “örökítőanyag” amellyel át tudjuk adni azt, hogy mit is jelent embernek, európainak, magyarnak lenni. Sebő Ferenc mondta egyszer: a hagyomány nem beteg – nem kell ápolni, nem kell őrizni! Hanem mindig újra kell gondolni, és mindig új köntösben kell megmutatni. Ahogy a programfüzet borítóján látod: sok kis apró, színes mozaikból áll össze Szentendre – és kicsit mi magunk is, a kultúránkkal együtt pont ilyen apró mozaikokból állunk össze egy egésszé. Szeretnénk, hogy az idelátogató is el tudjon vinni magával egy élményanyagot, melyből aztán  később, önállóan is tud majd töltekezni.

  • A turisztikai kiadványokban vastag betűsen mindig azt lehet olvasni: “Szentendre Magyarország ékszerdoboza, szelencéje!” Mi nem akarunk ékszerdoboz, szelence lenni, mert a szelencét megfogod, és beteszed a vitrinbe – ezáltal megszűnik élő lenni. Az viszont, ami a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztiválon történik, az egyedülien és megismételhetetlenül, akkor és ott születik majd. Egy-egy ott megélt élményből mindig megszületik már ott, akkor egy másik művész fejében, hogy a következő évben mit is szeretne megmutatni a soron következő Fesztiválon. Ezt lehet kultúrának hívni – én inkább flow-élménynek gondolom. Energiáknak, melyekből a hétköznapjainkon élünk, amikor nem fesztiválozunk.

Csatádi Gábor

@Gyöngyösi Hunor

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Leave a Reply

Scroll To Top
%d blogger ezt szereti: