Home / Megnéztük / Párbeszéd a magyar színház jövőjéről
Párbeszéd a magyar színház jövőjéről

Párbeszéd a magyar színház jövőjéről

2018. szeptember 10. 16:43

Előadó-művészeti konferencia, Országos Színházi Évadnyitó és Kaszás Attila Díjátadó a Jászai Mari Színházban

A korábbi évek hagyományait folytatva Veszprém, Debrecen, Kecskemét és Győr után idén a tatabányai Jászai Mari Színház adott otthont a Magyar Művészeti Akadémia színházművészeti tagozatának kezdeményezésére elindított Párbeszéd a magyar színház jövőjéről című szakmai konferenciának. Az esemény megnyitóján Crespo Rodrigo, a Jászai Mari Színház igazgatója a rendezvény házigazdájaként, John Katalin alpolgármester pedig Tatabánya Megyei Jogú Város képviseletében köszöntötte a jelenlévőket. Kiss B. Atilla, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja köszöntőjében elmondta, nagy sikernek tarja, hogy idén 5. alkalommal kerül megrendezésre a konferencia, melynek célja, hogy közösséget teremtsen, párbeszédet folytasson a színházi szakma szereplői között.

A konferencia résztvevői külön szekciókban vitatták meg a színház mint intézmény művészeti karakter építésének kérdéseit („Színházi profil- és karakterépítés”szekció), a művészigazgató – menedzserigazgató vezetői alternatívák jellegzetességeit („A színházvezetés művészete – művészet-e a színházvezetés?”szekció), továbbá a színházakban dolgozók és alkotók foglalkoztatásával összefüggő legfontosabb problémákat („Ki marad a végén? – színházi munkaerőhelyzet”szekció), valamint a színházi kritika véleményformáló szerepének kérdését („Vélemények vezérei? – metakritika, a kritika szerepe a művészetkommunikációban”szekció).

©Hagymási Bence

A „Színházi profil- és karakterépítés” szekciót Máté Gábor, a budapesti Katona József Színház igazgatója vezette. A Katona néhány évvel ezelőtti arculatváltásával kapcsolatban kiemelte a marketingszakemberek és a közönségszervezés munkájának sikeres összekapcsolását. Véleménye szerint, a színház megújult arculata jól példázza, hogy érdemes legyőzni a régi beidegződéseket. A Kolibri Színház vezetőjeként Novák János a gyermek- és ifjúsági program adta arculati specialitásokat hangsúlyozta. Ezek közül a csecsemőszínház, a hagyományos bábszínház ellenében bevezetett alternatív játszási forma, az előadások utáni drámafeldolgozó foglalkozások és a repertoár korosztályi bontásban történő játszásának fontosságát emelte ki. A színház működése kapcsán az évadról évadra történő, folyamatos megújulást a karakterépítés elengedhetetlen eszközének tartja. A Béres Attila vezette Miskolci Nemzeti Színház vidéki nemzeti színházként a harmadik legnagyobb teátrum hazánkban, ennek megfelelően alapvetően népszínházi feladatot kell betöltenie, egyszerre több műfaj műsoron tartásával, elsősorban a régió nézőinek igényeit kielégítve. Az igazgató ugyanakkor fontosnak tartotta azt is, hogy a miskolci színház a hagyományos jelleg mellett alternatív társulatok, például a Baltazár Színház meghívásával is igyekszik színesíteni programját. Munkájának legfontosabb, a színház arculatát markánsan meghatározó elemei között a társulatépítés, a frissen végzett fiatalokkal való közös munka és az állandó rendezők szerepének jelentőségét emelte ki, hangsúlyozva, a színházban működő 5 fős művészeti tanács fontosságát.

„A színházvezetés művészete – művészet-e a színházvezetés?”szekcióban Kiss János, a Győri Balett igazgatójának elnökletével olyan művész és menedzser színházvezetők vettek részt, mint Eszenyi Enikő (Vígszínház), Gemza Péter (Csokonai Nemzeti Színház), Kirják Róbert (Móricz Zsigmond Színház), Lőrinczy György (Budapesti Operettszínház), Oberfrank Pál (Veszprémi Petőfi Színház), Rázga Miklós (Pécsi Nemzeti Színház). A szekcióban résztvevők egyetértettek abban, hogy egy színház működésének sikerét elsődlegesen nem az határozza meg, művész vagy menedzser igazgató vezeti-e, hanem az elhivatottság és a tehetség. A színház vezetőjének legyen évadokon átnyúló terve, mondanivalója, tökéletesen ismerje az általa vezetett intézmény művészi és technikai működését, szeresse a közönséget és a társulatot. Nem létezik azonban sikeres színházigazgató csapatmunka és a vezetők közötti jó kommunikáció nélkül.

©Hagymási Bence

A „Ki marad a végén? – színházi munkaerőhelyzet”szekció a művészek és a színházi dolgozók foglalkoztatási kérdéseit tekintette át. Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója elmondta, hogy a színházi műszaki dolgozók pályaelhagyása komoly működési nehézséget, kockázatokat jelent. Előfordult, hogy egyszerre négy hangosító jelentette be távozását, ez pedig a színház teljes szakmacsoportját jelentette. A műszaki dolgozók pályaelhagyása Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója szerint is jelentős gondokat okoz. Az okok között az alacsony bérezés és a jelentős munkahelyi igénybevétel vezeti a sort. Szakmai javaslatként elhangzott, hogy a színművészek nagyobb anyagi és szakmai elismerése érdekében a színházaknak lehetőségük legyen társulati művészi jogi státuszt létrehozni. Ezzel párhuzamosan a színházi műszaki dolgozók számára szakmai törzsgárda státusz lenne indokolt. Ehhez jogszabálymódosításra és a kollektív szerződési rendszer felülvizsgálatára lenne szükség. A státuszok létrehozásával egyidejűleg az elhangzott szakmai javaslatok alapján indokolt lenne a színházi működési sajátosságokkal összhangban álló premizálási és jutalmazási rendszer, sajátos adójogi szabályok és munkabérminimumok megállapítása.

A „Vélemények vezérei? – metakritika, a kritika szerepe a művészetkommunikációban”szekcióban kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, hogy vannak-e a kritika tekintetében igazodási pontok, jelentős kritikusok. A beszélgetés résztvevői megegyeztek abban, hogy a közönséget kritikával nevelni nem lehet, a kritikáknak, melyeket elsősorban a szakma olvas, szubjektívnek és hitelesnek kell lenniük.

A szekcióüléseket követően a jelenlevők kerekasztal beszélgetéseken vettek részt; először a színházi kulturális emlékezet témakörben, ezt követte a TAO rendszer működésének problémáival és lehetséges megoldási irányaival foglalkozó panel, végül Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkár vázolta elképzeléseit.

Szintén a hagyományoknak megfelelően, a konferenciát követően került sor az Országos Színházi Évadnyitóra, melynek keretében Schmidt Csaba, Tatabánya Megyei Jogú Város polgármestere köszöntötte a vendégeket, majd Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára tartotta meg évadnyitó beszédét. Az évadnyitó gálaest részeként a Kaszás Attila-díjatPokorni Zoltán, a díjat – a Mozaik Művészegyüttessel közösen – alapító Hegyvidéki Önkormányzat polgármesterének és Hopkó Iván, a Raiffeisen Bank önkormányzati deskvezetőjének jelenlétében, Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára adta át. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma az idei évben először ajánlott fel 400 ezer forintot a díjazott színművész számára, a Raiffeisen Bank a díj alapítása óta 500 ezer forinttal járul hozzá az elismeréshez. A Kaszás Attila-díjat 2018-ban Nagy Csongor Zsolt kapta.

©Hagymási Bence

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Leave a Reply

Scroll To Top
%d blogger ezt szereti: