Home / Aktualitások / Anthony Burgess-darab októbertől a Mozsár Műhelyben!
Anthony Burgess-darab októbertől a Mozsár Műhelyben!

Anthony Burgess-darab októbertől a Mozsár Műhelyben!

2018. október 1. 22:50

Anthony Burgess, a Gépnarancs világhírű írójának népszerű műve, az Egy tenyér ha csattan először kerül bemutatásra Magyarországon a fiatal brit drámaíró, Lucia Cox adaptációjában. Janet és Howard Shirley brit munkásházaspár életét áthatja a ’60-as évek „konzervvilága”. Az előadásban a retro életérzés dominál, ez fogja keretbe az abszurd, tragikomikus történetet. A darab a Mozsár Műhely saját produkciójaként október 5-én debütál Erdeős Anna rendezésében Szabó Erika, Ódor Kristóf és Mohai Tamás előadásában.
 
A színpadi átdolgozásért felelő Lucia Cox  2013-ban alkalmazta színpadra és rendezte meg az előadást, amelyet még abban az évben New Yorkban is bemutattak.
Howard Shirleynek van egy különleges képessége: fényképezőgép agya van,amivel a másodpercek törtrésze alatt képes bármilyen adatot örökre rögzíteni. És„semmi mása”… Ja, persze, a felesége, Janet, akit imád, és aki tökéletesen elégedett az életükkel. Napközben konzervet pakol, este konzervből főz, a nap végén pedig kényelmes kanapéjukba süppedve nézi a tévéből ömlő konzervet. Howard viszont többre vágyik, csak nem tudja, hogy pontosan mire. Vajon pénzzel megvehető bármi is abból, ami tartalmat adhatna az életének? A „Dupla vagy semmit”kvízműsorán mindenesetre szerencsét próbál…
Írta: Anthony Burgess
Színpadra átdolgozta: Lucia Cox
Fordította: Zöldi Gergely
Szereplők: Mohai Tamás, Ódor Kristóf, Szabó Erika
Díszlet: Taksás Mihály
Jelmez: Baracsi Orsolya
Rendezőasszisztens: Dávid Áron
Rendező: Erdeős Anna

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Leave a Reply

Scroll To Top
%d blogger ezt szereti: