Home / Megnéztük / Meg nem értett szülők
Meg nem értett szülők

Meg nem értett szülők

2018. október 31. 21:05

Működőképes. Így foglalható össze a Richard Greenberg azonos című drámáján alapuló Három esős nap, melyet október elején a Belvárosi Színházban mutattak be Novák Eszter rendezésében. Az amerikai író realista drámájának, mely többek között a Broadway deszkáit is megjárta, ezen előadása ambivalens érzéseket vált ki. A hatás ugyan nem (feltétlenül) marad el, de  idegen benyomást kelt a magyar színpadon. Kérdés, hogy ez a darabból magából vagy a rendezésből következik-e.

A cselekmény két szálon fut. Az első (a darab alapján) a kilencvenes években játszódik, de játszódhatna akár kortárs közegben is. Egy testvérpár, Walker és Nan, akikhez később gyerekkori jó barátjuk, Pip is csatlakozik, egy lakásban találkoznak, hogy a hagyaték körül felmerülő problémákat megbeszéljék. A lakásban, amelyben korábban szüleik élték mindennapjaikat, azonban felszínre kerülnek a régi sérelmek, melyek többnyire a rokoni kapcsolatokból származnak. A második szál a hatvanas években ugyanazon térben bontakozik ki. Itt a húszas-harmincas éveikben járó (még nem) szülők, Ned, Lina (Walker és Nan szülei) és Theo (Pip apja), vannak a középpontban. A darab során nyilvánvalóvá válik, hogy a gyerekek mélyen félreértették, sőt, alig ismerték szüleiket.

©Takács Attila

A cselekményből következik, hogy a jelen- és a múltbeli események között megközelítőleg harmincöt év telik el, ezzel nagy teret hagyva a paraboláknak. A színpadon nem látott történéseket a néző csak a már felnőtt gyerekek történeteiből ismeri meg. Ennek vannak jó és kevésbé jó következményei. Az utóbbira példa, hogy nagyon sok információt kapni csupán dikció során, ha a néző csak egy percre elveszti a figyelmét, máris komoly bajban lehet a történtek „rekonstruálását” illetően. A parabolák azonban lehetővé teszik a színészek számára, hogy a történeteiket hallva tárjuk fel  velük együtt a szereplők karaktereit.

Míg a darab eredetijében a két kor, a 60-as és a 90-es évek külön felvonásokra oszlik, addig jelen esetben a hatvanas és a kilencvenes években játszódó események felváltva követik egymást. Ez egyrészt kreatív átdolgozása a műnek, másrészt azonban az ezzel járó következmények képesek kizökkenteni a nézőt, mivel a színváltások – már amennyiben azok – közötti intermezzók meglehetősen hosszúra nyúlnak. A közönség nem egyszer hosszú másodperceket tölt el teljes sötétségben. Ezek néha (például átöltözéskor) indokoltak, máskor viszont semmi ok nem szól mellettük.

A színpadképet (Zeke Edit) meglehetősen egyszerű, a mű realizmusához hű díszlete alkotja. Elöl kettő, a filmekből jól ismert, manhattani tűzcsap. Ez hivatott jelezni az utcán játszódó jeleneteket. Az apartman meglehetősen egyszerűen berendezett, design heverő és székek, egy tervezőasztal és mennyezeti ventilátor tár elénk a hatvanas évekből egy felső középosztálybéli New York-i lakást. A falakon elmosódott esőcseppek. Igaz, a külső és  a belső tér elkülönül (bár nem élesen), de ezt a térfelosztást a színészek játéka, dialógusaik felülírják. Sokszor nem ott hagyják el a színpadot, pontosabban a lakást, ahol a feltételezett kijáratnak kéne lennie, de az is megesik, hogy a szereplők beszélgetnek, pedig az elhelyezkedésük alapján az egyikük kint, a másikuk bent van,  a dialógust azonban ez az ellentét nem töri meg. Akár ki is  zökkenthetnének,  a briliánsan megírt párbeszédek azonban ezt nem engedik.

©Takács Attila

A dráma remekül megírt, de mindannyian tudjuk, hogy ez nem elég a sikerhez. Főleg egy olyan melodramatikus alapokra épülő mű esetében, mint ez. A dupla szerepeket játszó Kovács Patrícia (Lina/Nan), Schruff Milán (Ned/Walker) és Szabó Kimmel Tamás (Theo/Pip) remekül tárják a szemünk elé a karaktereket. Így  a színészi játékban senkinek sem kell csalódnia, aki meglátogatja  a legismertebb magyar magánszínházat.

Magukhoz a karakterekhez a darabban megírtakhoz képest túl sokat hozzáfűzni nem lehet. A fiatalabb generáció tagjainak mindegyike színpadra lépését követően egy apró monológba kezd, amelyben elmondja, milyen is (volt) a viszonya a szüleivel. Ezek jó alapot képeznek a karakterek lelkivilágának megismeréséhez, és feltehetően komoly segítséget nyújtanak a színházcsinálóknak is a szerepek kielemzéséhez. Ezekben azonban sok, a magyar közönségnek semmitmondó információ is elhangzik. Amerikai helyszínek, kerületek, utcanevek, személyek, épületek és így tovább, amelyeket ki lehetett volna húzni a hazai szövegkönyvből, így téve tömörebbé, sűrűbbé, követhetőbbé az eseményeket.

Schruff Milán, aki a lecsúszott és a problémáktól akkurátusan menekülő Walkert és visszahúzódó, bátortalan apját, Nedet alakítja, magabiztosan hozza mindkét karaktert, de igazán a leendő apát képes feltárni előttünk. Ned vágyakozik és tűr, Walker csalódott és lobbanékony. Schruff Milán szerepeiben a remény és vágyakozás karaktere ütközik össze a kiábrándultságéval. A Ned belsőjét besugárzó hétköznapi romantika, mely a barangolás tizenkilencedik századi eszményében ölt testet, az évtizedek alatt Walkerben meneküléssé aljasodik.

©Takács Attila

Szabó Kimmel Tamás éppen ellenkezőleg, a fiatalabb Pip szerepében képes teljesen feloldódni. A meglehetősen hiú sorozatsztár szerepében, csak úgy ontja magából a poénokat, melyeket rendkívül hatásosan – a ripacskodás még elviselhető keretein belül – ad elő, és a közönség is nagy örömmel fogadja. Theo beképzelt, lenéző karakterének megismerésére kevés lehetőség adódik. A darab jelentős részében nem tartózkodik a helyszínen, így csak egy rendkívül felületes karaktert ismerhetünk meg, akinek a hírnév a legfontosabb, és a tehetsége hiányának felismerésébe hamarabb rokkan bele, mint a valós emberi kapcsolatok elvesztésébe. Szerencsére Szabó Kimmel Tamásnak ezt is képesek vagyunk elhinni.

A három remek alakítás közül, azonban a legkiemelkedőbbet Kovács Patrícia hozza. Egyszerre tündöklik az alkoholizmus és a bomlott elméjűség rögös útjának kezdetén álló Lina és a nehéz családi kapcsolatokkal, sorssal terhelt Nan szerepében. Játéka kiegyensúlyozott, mértéket tartó, és ízig-vérig valós embert varázsol a szemünk elé. A realista ábrázolás az előadás egészében talán épp az ő játéka révén érvényesül a legjobban. A remek karakter- ábrázolás ez esetben nem(csak) a jól megírt szerepből következik, hanem a valódi színészi teljesítményből.

„Vajon ismerhetjük-e valójában a szüleinket? Értjük őket? Tudjuk, milyenek voltak fiatalon? Voltak-e álmaik, vágyaik, mi érdekelte őket, mit éreztek, mi bántotta őket?” – merülnek fel a kérdések az előadás színlapján. Pár sorral később ezeket a kérdéseket meg is válaszolják: „A következő generáció, évtizedekkel később, csak találgathat.” A generációk közt felmerülő kommunikáció hiánya valóban súlyos probléma, amivel foglalkozni kell. Ennek ürügyén örülhetünk, hogy a magyar színpadokon is láthatunk ezzel a témával kapcsolatos darabot Három esős nap címen.

©Takács Attila

Sajnálatos módon azonban az előadás nem képes sem univerzálisként, sem lokálisként megmutatkozni. Idegen marad egy budapesti belvárosi színház falain belül. Fakadhat ez az amerikai és a közép-kelet-európai színházi kultúra különbözőségéből (a Broadway hazánkban nem képes úgy befutni, mint máshol, akármennyire is próbálkoznak az érvényesítésével), illetve a színpadi szereplők, társadalmi helyzetük és a magyar valóság közti különbségekből. Amennyiben a színházcsinálók e kettő közül akár egyet is számításba vettek volna, maradandót alkothattak volna. Így egy jól megírt darab realista színrevitelén kívül az alkotók nem tudtak többet nyújtani! – ez sajnálatos, de végső soron nem működésképtelen.

Győri-Drahos Martin

A szerző: Csatádi Gábor

1979-ben születtem, az érettségi után teológus-lelkész szakon végeztem a Károlin és a Selyén, Szlovákiában. Majd esztétikából szereztem másoddiplomát. Önkéntes voltam egy évig Franciaországban, és miután hazajöttem, elkezdtem phd-mat az ELTE-n esztétikából...már csak meg kellene írni a katharszisz-elméletről szóló értekezésemet. Ám most épp a Pótszékfoglalót "főszerkesztem", mert most ez a fontos. Pont annyira, ahogy a színház, a személyesség, az őszinteség. Mindezt igyekszem tenni őszintén - nehezen szűnő szenvedéllyel.

Leave a Reply

Scroll To Top
%d blogger ezt szereti: