Home / Megnéztük / Kedves Én! (Szerintem nem tudom…)
Kedves Én! (Szerintem nem tudom…)

Kedves Én! (Szerintem nem tudom…)

2019. április 2. 20:20

A KV Társulat kortárs magyar ősbemutatója

Kunt Gergely Kamasztükrök c. műve nyomán

Szövegkönyv – eredeti naplórészletek felhasználásával: Enyedi Éva és Szenteczki Zita

Bemutató: 2019.április 26 – Kugler Art Szalon Budapest

Az  NKA és a Hybridkult támogatásával.

…Annyi bizonyos, hogy szörnyű, rendkívüli és történelmi napokat élünk. Kedden teljesen megszűnt az elsötétítés és a légvédelmi készültség. Szerdán rettenetes számtandolgozat volt. Csütörtökön kiosztották a füzeteket és be lehetett fejezni. De én egy tökéletes tökkelütött vagyok. Este hívatlan vendégünk érkezett. Kardos, az osztályfőnök. Egy hétre eltiltottak a naplóírástól…”

A KV társulat új bemutatóját, Kunt GergelynagysikerűKamasztükrök c. műve inspirálta, amely kamaszok naplóin keresztül mutatja be a magyar történelem egyik legellentmondásosabb és legtragikusabb időszakát. Az előadásban 5 kamasz szemszögén keresztül kapunk rendkívül érzékeny és személyes képet az 1939 és 1945 közötti évekről. A magyar történelem tizenéves fiatalok hangján szólal meg; a legszemélyesebb és legintimebb bejegyzéseken keresztül tárul fel egy olyan világ, amelyet a legalaposabb történelemkönyvek sem tudnak igazán megmutatni. Tizenéves naplóíróink hétköznapi hősök; életük olykor banális, egyszerű emberi pillanatait, eseményeit a világégés drámája helyezi különös fénytörésbe. „…Olyan világképeket dokumentálnak, amelyekről vagy nem tudtunk ideáig, vagy csak nagyon fekete-fehér, elnagyolt elképzeléseink voltak róluk.” (Kunt Gergely)

„…Elvitték Rezső bácsit és tegnap Gyula bácsit. Én már nem vagyok úgy elkeseredve, Rendületlenül hiszek a JÖVŐMBEN. És ha őszintén vesszük, sajnálom Rezső bácsit, de nem izgat különösebben. A Kálmánt meg a Gyulát szinte nem is bánom. Nem tudom, hogy miért, de így van. Sajnálatot erőltetni nem lehet. És a bombázások sem izgattak, szinte még örültem is, hogy legalább egy kis változatosság van… Nem tehetek róla. Ilyen a természetem.”

Hátországi naplóíróink között lesz nagypolgári, a zsidótörvények után kikeresztelkedett fővárosi, illetve az antiszemitizmus miatt cionistává váló kamasz, lesz római katolikus háttérből érkező tizenéves és elszegényedett nemesi család sarja is. Megmutatjuk azt a megrázó folyamatot, ahogyan a zsidó és keresztény tizenévesek szembesülnek a zsidótörvények következményeivel; a munkaszolgálatra elhurcolt családtagok, ismerősök sorsával, a csillagos házakkal és a munkaszolgálattal.

Ennek a dokumentumok alapján összeállított drámaszövegnek saját ideje van, amely három nagy részre tagolódik;háború előtt, háború alatt és háború utáni részre. Ez a kamaszok traumatikus felnőtté válásának története, a személyes időmúlás összesűrítése egy általunk létrehozott drámai térben-időben.

Az előadásban korabeli sanzonok, katonadalok, népdalok, magyar nóták szólalnak majd meg élőzenei kísérettel.

„…Mondta a házmester, hogy az oroszok ugráltak örömükben, hogy milyen sok minden van a házunkban. Itt biztos burzsujok laknak… A villanyórát is leszerelték a folyosóról és elvitték. Azt hitték rendes óra. Az egyik orosz mondta, hogyha hazamennek, leütik Sztálin atyát, mert becsapta őket. Nem Oroszország a paradicsom, hanem Magyarország…”

 

 

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Leave a Reply

Scroll To Top
%d blogger ezt szereti: