Az elveszett ülőgarnitúra fosztogatói

2019. május 6. 13:44

Szatirikus szovjet koncertszínházi trip a TRIP hajón egy nagy értéket rejtő szék nyomában, kicsit rejtősen.
Regényíró szerzőpáros – ilyen furcsa teremtmény sem sok termett a világirodalomban, mégis, az odesszai születésű Ilja Ilf és Jevgenyij Petrov közösen alkották meg a gogoli hagyományú orosz szatirikus irodalom két jelentős huszadik századi művét, a 12 széket és az Aranyborjút. Mindkét regény főhőse a kedves szélhámos, Osztap Bender, aki mondhatni az orosz Gorcsev Iván, igaz, maga Gorcsev Iván is orosz, úgyhogy a hasonlat kissé sántít.

Ilf és Petrov regénye mindenesetre Rejtő Jenő világát idézi meg a magyar olvasónak, a sztori pedig A szőke ciklon történetét, csak míg utóbbiban egy Buddha-szobrot keresnek, melynek belsejében egy gyémánt lapul, addig a 12 székben – mint a címe is mutatja – egy régi ülőgarnitúra tizenkét darabja után folyik a hajsza, melyek egyikébe az egykor szebb napokat látott tisztviselő, az özvegy Ippolit Matvejevics Vorobjanyinov anyósa varrt bele nagy értékű családi kincseket, féltve azokat a bolsevikok rekvirálókedvétől. Az ódivatúan csiptetőt hordó, nem éppen életrevaló Ippolit Matvejevics mellé betársul a szélhámos Bender, hogy együtt vegyék nyakukba a Novaja Ekonomicseszkaja Polityika (NEP), vagyis az Új Gazdaságpolitika Szovjetunióját, amely a fehérekkel vívott polgárháború és a sztálini rémuralom között valamivel szabadabb és élhetőbb légkört biztosított a kommunista világbirodalom lakói számára.

A 12 szék finom szatírája a 20-as évek Szovjetuniójának: épp csak annyira politizál, hogy mindenki számára világos legyen a szerzők viszonyulása a rendszerhez, korántsem olyan gyilkos és gúnyos, mint például A tanú (persze a NEP korszaka sem volt annyira sötét, mint a Rákosi-rendszer). A politikai rendszer szatírájánál fontosabb az emberi hülyeség kifigurázása, legyen szó a pénzéhes Ippolit Matvejevicsről és Fjedor atyáról, vagy éppen Osztap Bender számtalan áldozatáról, akik önnön hibájukból és gyarlóságukból ülnek fel a „nagy kombinátor” simlisségeinek.

Magács László rendező koncertszínházi előadásként képzelte el Ilf és Petrov szatíráját, melyhez a szövegkönyvet Vecsei H. Miklós, a dalszövegeket Závada Péter, a zenét pedig Ratkóczi Huba, illetve az erre a célra alakult Ilfpetrov nevű zenekara szolgáltatja. Az Osztapot játszó Vecsei és az Ippolit Matvejevicset alakító Hegedűs D. Géza alkotta főszereplő-gárda a több mellékszerepben feltűnő Láng Annamáriával, Rába Rolanddal és Bodóczy Zoltánnal egészül ki.

Rejtő színreviteléhez hasonlóan Ilf–Petrov művének színpadi megvalósítása sem éppen könnyű vállalkozás, de koncertszínházi előadásként sikerült megtalálni a leginkább színpadképes és közönségbarát formát.

Vecsei H. Miklós szövegkönyve jól tömöríti az igen hosszúra nyúló és számos – egyébként csak néhol unalmas – mellékvágányra futó regényt, de a lényeg nem is a prózai történet, sokkal inkább Závada és Ratkóczi pontosan tizenkét dala, melyeket a színészek adnak elő a háttérben egy átlátszó vászon mögött zenélő zenekar kíséretében. A költő és dalszövegíró ifjabb Závada ezúttal is friss, mai szövegeket alkotott a majdnem száz éves regény apropóján, melyek a színtér és a zenekar közötti vásznon kivetítve is olvashatóak színes illusztrációk társaságában.

Az öt színész látható élvezettel játssza a humoros és szatirikus szerepeket: a vígszínházas Vecsei H. és Hegedűs D. párosa kiválóan működik, a Mundruczónál és másoknál szintén sokat együtt játszó Láng Annamária és Rába Roland, valamint Bodóczy Zoltán pedig szinte jelenetről jelenetre cserélnek szerepet és jelmezt, felvillantva az 1920-as évek Szovjetuniójának panorámáját.
A TRIP hajó Tizenkét széke ugyan nem a letaglózó, évek múlva is emlegetett előadások sorát gyarapítja, de egy estére kellemes alternatív koncert- és színházélményt nyújt.
2019. április 18., TRIP hajó

B. Kiss Csaba