A 19. POSZT díjazottjai - avagy egy majdnem "idillikus" döntés margójára... Pótszékfoglaló

2019. június 15. 20:22

Most, mikor e mondatot kezdem, még élénken él bennem a tegnap esti, a debreceni Csokonai Színház Sardar Tagirovsky rendezte progresszív előadása, az Idióta. Holott semmi újszerű nincs benne, ha csak az nem, hogy az orosz színházi hagyomány, az orosz iskola hatása érződik rajta. De szögezzük is le mindjárt: én csak bementem a tizenhárom egymástól enyhén eklektikusan eltérő, többé-kevésbé heterogén előadás után erre a tizennegyedikként előadott Idiótára – minden egyéb színházelméleti ismeretemet félretéve – és azt éreztem, hogy visszakapom a színház mással nem pótolható, elementáris, az itt és mostból eredő, intenzív, értelemre, érzelemre szétszálazhatatlanul hatni képes jelenlétét.
Egészen pontosan: volt tizenhárom nagyjából bevásárlólistaszerűen összeválogatott előadás – mely válogatás ízlésességével nem vitatkozom -, és volt egy szent, elemi erejűen tiszta, forradalmiságában is köznapian érthető, jelenlétet teremtően megszólító „kakukktojás, a tizennegyedik. Az Idióta. Regényadaptáció, Dosztojevszkijé, akit ráadásul szinte csak lehetetlennel határos módon lehet színpadra alkalmazni. Megértetni az ortodox pravoszláv egyházban gyökeredző Dosztojevszkij szépség és bűn fogalmát. Lehetetlen, mert eredendően nem képi, hanem fogalmi. Itt most megérteni mégis, mert nem hagynak nézőként magadra: Miskin herceg nézőtér közepén ülő, hebegő-habogó, zavarában bocsánatkérő köztünk és a színpadon léte megérteti a szépség, a jóság és a gyermeki őszinteség versenyezni semmivel sem tudó, akaró, önmaga létét még árva pőreségében is vállalni tudó valóságát.
Rendben ez egy zseniális színészi alakítás, igen, az. Ám ez aztán képes tovagyűrűzni és birtokba venni egy egész előadást – komplett organikusságában. Ez viszont már több, mint zseniális alakítás, hisz az előadás egésze, koncepciójának teljessége játszik ennek a gondolatiságnak, a színészi alakítás jelenlétet teremtő erejének az egészében. Ez így már az előadás egészének, ha tetszik, a rendezésnek a kérdése. Vagy még ennél is komplexebben: egy progresszív, előremutató előadás született.
Kevésbé sallangmentesen: színház, ami az ókori értelmében, a színház funkcióját betöltően: színház. A játszók és nézők egyazon közösségét teremti meg. Álságos lenne csak ezért a „legprogresszívabb” előadásként díjazni. A progresszivitás a rendezésből fakad, kár lenne azt attól elválasztani. És hát a legjobb előadás és a legjobb rendezés mellett nincs is „az évad legprogresszívabb előadása” díj. Alapítani kéne? Szerintem álságos lenne. Csupán elég lenne következetesnek lenni és gondolkodni – a színház, a jó színház a maga idiótáival ebben is készségesen segít – legyünk hát idióták – jót fog tenni!

A szakmai zsűri díjai:

Legjobb előadás: WOYZECK Nemzeti Színház Legjobb rendezés: SEBESTYÉN ABA, 10 Radnóti Színház Legjobb női főszereplő: SZIRTES ÁGI Rozsdatemető 2.0, Katona József Színház Legjobb férfi főszereplő: HORVÁTH LAJOS OTTÓ és TRILL ZSOLT Caligula helytartója, Nemzeti Színház és Gyulai Várszínház Legjobb női mellékszereplő: CSÁKÁNYI ESZTER Secondhand, Örkény Színház Legjobb férfi mellékszereplő: ERDEI GÁBOR Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél, Tamási Áron Színház Legjobb 30 év alatti női színész: MÉSZÁROS BLANKA Jeanne d’Arc, Katona József Színház Legjobb 30 év alatti férfi színész IFJ. VIDNYÁNSZKY ATTILA A diktátor, Vígszínház Legjobb színházi zene: CÁRI TIBOR 10, Radnóti Színház Legjobb színpadi mozgás és koreográfia: Bóbis László A diktátor, a Vígszínház mozgáscsapata Legjobb dramaturgi munka a társulattal közösen: GÁBOR SÁRA Secondhand, Örkény Színház Legjobb jelmez: GILIGA ILKA Idióta, Csokonai Színház Legjobb díszlet: CZIEGLER BALÁZS Rozsdatemető 2.0, Katona József Színház Legjobb fényterv: CSONTOS BALÁZS A diktátor, Vígszínház

A színészzsűri különdíja:

A legjobb női alakításért: SODRÓ ELIZA 10, Radnóti Színház A legjobb férfi alakításért: KISS GERGELY MÁTÉ Idióta, Csokonai Színház A közönségzsűri különdíja: 10 Radnóti Színház