Home / Megnéztük / “Mindig meg kell nézni azt, hogy ki miben erős, és mivel, hogyan tud leginkább csatlakozni a másikhoz” – interjú
“Mindig meg kell nézni azt, hogy ki miben erős, és mivel, hogyan tud leginkább csatlakozni a másikhoz” – interjú

“Mindig meg kell nézni azt, hogy ki miben erős, és mivel, hogyan tud leginkább csatlakozni a másikhoz” – interjú

2019. július 24. 18:09

Holnap, július 25-én láthatjuk Szentendrén Molnár Ferenc Liliomját Szokol Judit rendezésében. A darab Muskátnéjával, Bakonyi Alexával beszélgettünk “elszeretésről”, a darab “női” vonulatáról,  társadalmi tükörtartásáról, fordított mee too-ról, a kötődésben születő szabadságról és az egymásban felfedezett értékek kiaknázásáról…

  • Megesett már veled, hogy elszerettél valakit más elől?
  •  Nem, még szerető se voltam. Annyira távol áll tőlem ez a fajta dolog, hogy ha egy barátnőm ránéz egy pasira, ismerkedik vele, számomra már akkor  is x van annak a hátán – igyekszem távol tartani magam ezektől a “megoldásoktól”. Olyan helyzetben már voltam, ahol a fiú letagadta, hogy van barátnője, és utólag derült  csak ki. Az ilyen helyzetek a fair playtől igen messze állnak.
  • Ha már fair play: szerinted Muskátné fair play ember, persze ha egyáltalán lehet beszélni vele kapcsolatban a fair play-ről?
  •  Nagyon könnyen nézhető úgy ezt a darab, hogy Muskátnénak igaza van, illetve sajnos igaza lett. Ő tud valamiféle “biztonságot” adni ennek a fiúnak. Ez a figura azért is érdekes most, az én életkoromban játszva, mert nagyon sok olyan fiatal nőt ismerek, akinek önálló karrierje van már, és “kasztrálják” a férfiakat maguk körül. Ez a  kérdés annyira aktuális, ezért is vállaltuk be, hogy most akkor  legyen egy fiatal, kemény üzletasszony Muskátné, akinek emellett vannak érzései az egyik beosztottjával kapcsolatban. Valójában Muskátné volt “előbb”, nem gondolom, hogy ez elszeretés. Ő azt látja, hogy ez a fiú nincs jól, nem jár haza, nem alszik.

Szokol Judit nem  cirkuszi csinnadrattát rendezett, nem  egy macsó fókuszú értelmezését, hanem egy púderesebb, pasztellesebb  színkezelését a darabnak.  Nyilatkozta is valahol: minden nő életében van, volt egy Liliom. A miénk tehát egy nyíltan vállalt női szemszög. Jutkával való korkülönbségünkből adódóan én azért másként tekintek Liliomra, a szerelemre és Muskátnéra is, mint ő, mégis ezek a különbségek nagyon jól ki tudják egészíteni egymást.

  •  Ő  olyan karakter, aki ha nem is szándékosan, de kasztrálja a férfiakat?
  •   A nyitó jelenetben van egy erős szóváltás Muskátné és Liliom között, itt csúszik össze a munka és a magánélet, azt hiszem. Jó esetben ma egyre több az egyenrangú munkakapcsolat, legalábbis törekszünk rá, de legtöbbször a végén mégiscsak dönteni kell egy  valakinek. Ha ezt élesen és nyilvánosan megkérdőjelezik,az onnantól sajnos automatikusan  harcot jelent. Liliom számára, azt hiszem, mindenfajta keretek között való működés- kasztráció.

©Gyöngyösi Hunor

  • Lehet hogy van manapság egy “fordított me too” is?
  • Inkább azt gondolom, hogy bárki, nemétől függetlenül, aki hatalmi helyzetben van, az vissza is élhet a hatalmi helyzetével. Hatalmas melót igényel az, hogy ne torzuljunk el a hatalmunktól. Kellenek visszajelzések, amelyek az embert a földön tartják –  Muskátné azért nyilván nem egy országvezető, de attól függetlenül rá is igaz lehet ez. Csak a közösség tudja a kellő többlet-szempontokat megadni ehhez az önkontrollhoz.
  •  Mégis azt érzem, hogy jóval több Muskátné van ma körülöttünk, mint Liliom vagy Julika, nem?
  • Budapesten lehet, ám hogy ez országos szinten is igaz lenne, abban már közel nem lennék ennyire biztos. Magyarországon még mindig igen erősen hímsovinizmus van – ez tehát még messze nem a  Muskátnék aranykora.

A kötődésben nem megtalálni a szabadságot, az az olyan ember sajátja, aki önmagába van bezárva. A kötődésben van szabadság, akkor is, ha az a kötődés lemondásokkal jár – sokkal szabadabbnak érzem magam, ha egy elmélyült kapcsolatban vagyok, élek valakivel, mint anélkül.

  •  2019 júliusában mit lehet elmondani Molnár Ferenc Liliomjával?
  • Szokol Judit nem  cirkuszi csinnadrattát rendezett, nem  egy macsó fókuszú értelmezését, hanem egy púderesebb, pasztellesebb  színkezelését a darabnak.  Nyilatkozta is valahol: minden nő életében van, volt egy Liliom. A miénk tehát egy nyíltan vállalt női szemszög. Jutkával való korkülönbségünkből adódóan én azért másként tekintek Liliomra, a szerelemre és Muskátnéra is, mint ő, mégis ezek a különbségek nagyon jól ki tudják egészíteni egymást. Egy véd-és dacszövetségnek látom inkább Julika és Liliom kapcsolatát.  Egyikük sem akarja, hogy ide-oda hajlítgassák őket, kiállnak magukért és egymásért minden őket érő elnyomással szemben, ám egyikük sem tudja magát érzelmileg kifejezni. Számomra az övék nem az az első, nagy, csillámporos szerelem. Ha valakinek, mint Liliomnak, a “csápjai”, a receptorai főleg befelé irányulnak, az már önmagában egy kisebb tragédia. Liliom például visszamenne Muskátnéhoz az után a két együtt töltött hónap után, és csak a gyerek hírére marad végül.

©Gyöngyösi Hunor

  •  …csak azt tud igazán mélyen szerelmes lenni a másikba, aki első renden valami ennyire szilárd, határozott habitussal viseltetik önmaga iránt – az persze más kérdés, hogy az öngyilkosság egy efféle mély szerelem számára már nem engedett időt…
  •  A kötődésben nem megtalálni a szabadságot, az az olyan ember sajátja, aki önmagába van bezárva. A kötődésben van szabadság, akkor is, ha az a kötődés lemondásokkal jár – sokkal szabadabbnak érzem magam, ha egy elmélyült kapcsolatban vagyok, élek valakivel, mint anélkül.
  • A kapcsolatban megélhető szabadsághoz a kulcsszó: a mélyen megélt kapcsolat – a felszínesen megéltekben érezhetjük veszélyeztetettnek talán a szabadságunkat, nem?
  • A felszínességhez képest én mindig inkább a másik véglet voltam, vagyok.

Julikát nem látom vérbeli naivának, hisz nagyon hetykén  marad ott elsőre Liliom mellett. Azt az ő feltétel nélküli szeretetét, szerelmét is inkább az “anyai szeretettel” azonosítom. Muskátné az, akinek vannak elvárásai is: egy szenvedély alapú, mégis  partnerség vezérelte kapcsolat igénye.

  •  Szerinted a Liliom, mint drámaanyag, inkább felszínes vagy inkább mély?
  •  Bennem fel sem merült az, hogy a Liliom felszínes lenne. Nagyon fontos, hogy hogyan beszél arról a társadalmi rétegről a darab, amelyben ez a történet játszódik. Van is egy szóbeszéd, amely szerint Fedák Sári letérdeltette és megeskette Molnárt, hogy a társadalomnak erről a rétegéről soha többé nem írhat darabot. Amit ebben a formában egyesek szerint be is tartott, bár van, aki szerint nem… Olyan társadalmi visszásságokra hívta fel e darabban Molnár a figyelmet például, mint a nők verése…
  • …hiszen Molnár Ferenc maga is verte a feleségét…
  •  …a múlt század eleji polgárosodás kezdetén kellemetlen tükröt mutat ez a darab. És mind a mai napig kérdés maradt, hogy ezekkel az ősi, ösztönös erőfölényekkel hogyan is bánjunk, hol, hogyan kellene kezelnünk ezeket.

©Gyöngyösi Hunor

  • …függetlenül attól, hogy nincsenek már a Belvárosban nagypolgári lakások, alaprajzilag a kényszerbérletek okán megszűntek a hozzájuk tartozó cselédszobák is, mégis ez a fajta társadalmi berendezkedés és mentalitás újra, avagy meg nem szűnően ismét virágkorát éli…
  • …és már attól, hogy erről mer beszélni ez a Molnár-darab, már emiatt sem tartom felszínesnek. De meg tudom érteni azt is, aki ebben a történetben a nagy szerelem” Liliomát látja, azt, akit beengedve az életünkbe, vele együtt a lila ködös szenvedélynek is teret engedünk

Van is egy szóbeszéd, amely szerint Fedák Sári letérdeltette és megeskette Molnárt, hogy a társadalomnak erről a rétegéről soha többé nem írhat darabot. Amit ebben a formában egyesek szerint be is tartott, bár van, aki szerint nem… Olyan társadalmi visszásságokra hívta fel e darabban Molnár a figyelmet például, mint a nők verése…

  • …persze szerintem Molnár is együtt működteti ezt a fajta szerelmi és társadalmi síkot e darabban.
  •  Egyszerre van benne a a realitás kisreálja, szürrealitás és spiritualitás is. Julikát nem látom vérbeli naivának, hisz nagyon hetykén  marad ott elsőre Liliom mellett. Azt az ő feltétel nélküli szeretetét, szerelmét is inkább az “anyai szeretettel” azonosítom. Muskátné az, akinek vannak elvárásai is: egy szenvedély alapú, mégis  partnerség vezérelte kapcsolat igénye.
  • Miért mehet nekünk nehezen ez a fajta szenvedély alapú, partnerségi kapcsolat?
  • Ha Liliom felől nézem magunkat, akkor ez egy totálisan apátlan ország, azt hiszem. Mindenki elvárja, hogy a férfi  csodálatos,magas EQ-jú családapa legyen mára –  ehhez viszont nagyon gyorsan történt nálunk minden az elmúlt száz évben. Ezért nincsenek is mintáink ezekhez a “szerepekhez”. Ráadásul nincsenek is előre  legyártott férfi-nő prototípusok, amelyekkel mindez működhetne, azt gondolom. Mindig meg kell nézni azt, hogy ki miben erős, és mivel, hogyan tud leginkább csatlakozni a másikhoz. Ha valaki ragaszkodik egy fix, kőbe vésett képhez magával, a másikkal kapcsolatban, hogy kinek mit is és hogyan is kellene “csinálnia”, az óhatatlanul  el fog menni a mellett a másik mellett.

Csatádi Gábor

©Gyöngyösi Hunor

A szerző: Csatádi Gábor

1979-ben születtem, az érettségi után teológus-lelkész szakon végeztem a Károlin és a Selyén, Szlovákiában. Majd esztétikából szereztem másoddiplomát. Önkéntes voltam egy évig Franciaországban, és miután hazajöttem, elkezdtem phd-mat az ELTE-n esztétikából...már csak meg kellene írni a katharszisz-elméletről szóló értekezésemet. Ám most épp a Pótszékfoglalót "főszerkesztem", mert most ez a fontos. Pont annyira, ahogy a színház, a személyesség, az őszinteség. Mindezt igyekszem tenni őszintén - nehezen szűnő szenvedéllyel.

Leave a Reply

Scroll To Top
%d blogger ezt szereti: