Az élet álom

2019. szeptember 4. 7:52

A szerelmes cselédlány, Irma Hamupipőke-történetét ezúttal a tatabányai színház előadásában láthattuk a Városmajorban. Czukor Balázs rendezése különdíjas lett a Városmajori Színházi Szemlén.
Irma nem egy Édes Anna, ahogy persze Molnár Ferenc sem Kosztolányi Dezső. Molnár Az üvegcipő című vígjátéka és Kosztolányi Édes Annája nemcsak azért kerül most egymás mellé, mert mindkettő főszereplője egy-egy fiatal cselédlány, ráadásul a cselekményük is közel azonos korszakban játszódik, hanem mert a Városmajori Szabadtéri Színpadon egy hét különbséggel volt látható a két mű: az előbbi Czukor Balázs rendezésében a tatabányai Jászai Mari Színház vendégjátékában, utóbbi Rusznyák Gábor rendezésében a Miskolci Nemzeti Színház előadásában. Én most Molnár Ferenc komédiájáról írok majd, de eme körülmények okán ki-kitérek a Kosztolányi klasszikusából készült előadásra is, melyről tanult kollégám már megírta a magáét e hasábokon.

Molnár és Kosztolányi műve egészen más közegben játszódik, még ha a társadalmi feltételek hasonlóak is bennük. A szociológiai alap a Horthy-rendszerrel együtt vesző cselédség, amely az 1945 előtti Magyarországon alapvető és jogilag is rögzített életforma volt (lásd cselédkönyv), de amely napjaink Magyarországán is – még ha nem ezen a néven és nem hivatalosan – él és virul. Épp ezért, bár a cselédségre mint legális társadalmi formára ma már a múlt egy darabjaként tekintünk, az ahhoz hasonló függőségi viszonyok a mai társadalmat is átjárják, így a helyzet ismeretlenül is ismerős.
Az üvegcipő helyszíne a külső Józsefváros, Budapest egy olyan része, amely ahogy ma, úgy a múlt század első felében is a kevésbé módos néprétegek lakóhelye volt. Földszintes házban járunk, ahol a ház asszonya, Adél több bérlőnek ad ki szobát. Az Édes Anna ellenben Krisztinavárosban játszódik, tehetős hivatalnokok és értelmiségiek körében. Míg a külső Józsefvárosba nem teszi be a lábát a politika, a Krisztinavárosba nagyon is, kivált, hogy éppen a zűrös 1919-es esztendőt éljük.
Persze a két mű között a legnagyobb különbség nem is a helyszín, hanem a műfaj. Míg Molnár szerelmi vígjátékot írt, addig Kosztolányi lélektani regényt és társadalmi tablót. Más a tét, és más a végkifejlet is. Molnár darabja mese, ahogy azt már a Hamupipőkét megidéző címe is sugallja, főszereplője pedig egy fiatal lány, aki saját álomvilágában él, és azt próbálja meg valóssággá tenni, még ha az egész világgal szembe is kell szállnia. Ebben a szerelem szőtte fantáziavilágban a már öregedő, lényegében Adél kitartottjaként élő műbútorasztalos pilótává nemesül, aki „a felhőkből száll alá a virágos mezőre, hogy eljöjjön a menyasszonyáért”. Irma vágyai elé éppen zsémbes gazdasszonya és távoli rokona, Adél gördít megugorhatatlannak látszó akadályt, aki hervadó szépségét látva még utolsó esély gyanánt el akarja vetetni magát a vele tíz éve vadházasságban élő műbútorasztalossal, Sipossal.

Czukor Balázs rendezése nem tolakodik az előtérbe: finoman bontja ki a Molnár Ferenc által jó komédiaszerző módjára összeszőtt szálakat. A kissé statikus és néhol leülő első felvonás után aztán mind az előadás, mind a színpad beindul: Horesnyi Balázs háromosztatú díszlete körbe-körbe forog, így folyamatosan bontakozik ki előttünk a meglepő fordulatokat tartogató lakodalom, hogy aztán a már-már groteszkbe forduló utolsó jelenetben természetesen minden meseszerű megoldást kapjon.
A rendezés minden erénye mellett azonban kétség kívül az Irmát játszó Szakács Hajnalka elbűvölő játéka az előadás legfőbb erőssége: egyszerre látjuk benne a szerelmes józsefvárosi cselédlányt és Hamupipőkét a Grimm fivérek meséjéből. Kardos Róbert „mérgesként” az egyszerű, különösebben nagy életcélokat nem dédelgető műbútorasztalost mutatja meg, aki kényszeredetten megy bele a házasságba, majd kevésbé kényszeredetten a szerelembe, bár legszívesebben az agglegények gondtalan életét élné. Bakonyi Csilla egy kissé elrajzolt gonosz mostohát játszik, a mellékszereplők közül pedig kiemelkedik a sokat nem beszélő, ámde már puszta megjelenésében humoros ledér nő, Kezcely Ilona szerepében Grisnik Petra.
Hogy aztán az egész álom-e vagy valóság, döntse el mindenki maga. Az előadás mindenesetre erre is felkínál egy választ.
2019. június 20., Városmajori Szabadtéri Színpad

B. Kiss Csaba