"Mindig csodálkozom azon, hogy miért nincs elég az elégben?"

2019. október 2. 00:06

Most szombaton, október 5-én tartja a budapesti Katona József Színház első bemutatóját, Elfriede Jelinek: A királyi úton c. darabjának átiratából a Sufniban, Máté Gábor rendezésében. Az előadás főszereplőjével, Elek Ferenccel beszélgettünk a félrebeszélés hazugságáról, a populizmus vágyainkat kiszolgáló gátlástalanságáról, a „nem történhet meg” önáltató valóságáról, a Tramp-ükpapa lótetem üzletéről,a politikai showbiznisz fake news-jairól, a világméretű közéletünk Muppet Show jelenéről, a Jelinek szövegfolyam gyönyörűségéről, a nyelvünk sokatmondó jelzőiről és a színház anyanyelvünktől való elválaszthatatlanságáról…

Mi jut eszedbe elsőre arról: valaki tudatosan félrebeszél?

A “félrebeszélésre”, azt hiszem, van egy jobb, pontosabb és őszintébb kifejezés: hazudik. Ez a “hazudik”, bár lehet, hogy nem PC, de el is hangzik a Jelinek-darabban, amelyet az írónő azon az éjszakán kezdett el írni, mikor Donald Trumpot megválasztották az Egyesült Államok elnökévé. Ebből a szövegfolyamból Máté Gábor és Török Tamara írt aztán egy nagyon érvényes szövegkönyvet.

…a szövegfolyamról jut eszembe: ma szerinted szándékosan élünk vissza a szavakkal, vagy már “zsigeri módon”, nem is gondolva bele, hogy a tudatos félrebeszélés helyett akár beszélhetnénk igazat, őszintén is?

Ezzel szerintem ki így, ki úgy lehet. Van, aki emberségből, az adott szituációt mérlegre téve beszél félre, és van aki előre megfontoltan, direkt.

Az ő családjának felmenői tulajdonképpen abból gazdagodtak meg, hogy az aranyláz idején a Trump-ükpapa összeszedte az aranyásók kimúlt lovainak tetemeit, kisütötte, majd eladta az aranyásóknak, és a sült lóhúsért kapott pénzből kis házakat épített a környéken. Aztán szállodák épültek belőle, és még sok egyéb más mindenféle…

A darabban egyszer sem hangzik el az amerikai elnök neve – mert talán nem is ez, nem is így lehet fontos. Mi akkor itt, most e darabban a fontos?

Valóban nem, ám egyértelműen rá lehet ismerni, hogy róla szól. Persze ha meghallgatjuk, rájövünk, hogy szól sok mindenki másról, sokkal közelebbi dolgokról is. Egy jelenségről szól, amiben élünk.

….és talán ennek a jelenségnek – nem csak egy-egy kiemelhető figura, hanem – mindnyájan részesei, résztvevői vagyunk?

…részesei vagyunk, mert eltűrjük, és részesei vagyunk, mert részeseinek kell lennünk, ha akarjuk, ha nem. Azt hiszem, mindenki azt gondolta, hogy ez nem történhet meg. Nem történhet meg, hogy ezt az embert meg fogják választani az Egyesült Államok elnökévé – és megválasztották.
@Szokodi Bea

…bár nem lesz a kérdés PC, de nem tudom kihagyni, elnézésed érte: fontos,hogy ebben a Jelinek-darabban ezt a karaktert pont egy ilyen termetű színész játssza el, vagy játszhatná akár egy szálfa termetű is?

Ezt nem tudom, minden esetre nagyon örülök, hogy őt játszhatom. Három, négy hete vele kelek és vele fekszem. Készülök belőle, nagyon. Rendkívül érdekes személyiség.

Milyen vele kelni, feküdni? Számodra mi az érdekes benne?

Roppant érdekes már az is, ahogy az ükapjától kezdve a kereskedelem által ők felépítették saját magukat. Egy komoly üzleti gátlástalanság van amögött, ahogy ő ezt az ükapai “örökséget” továbbvitte, ahogy ebből aztán önmagát is “megcsinálta” – még akkor is, ha ez számomra természetesen nem szimpatikus.

Ez egy showbizniszszerű valami, vagy inkább egy kereskedelmi jellegű üzlet lehetett?

Az ő családjának felmenői tulajdonképpen abból gazdagodtak meg, hogy az aranyláz idején a Trump-ükpapa összeszedte az aranyásók kimúlt lovainak tetemeit, kisütötte, majd eladta az aranyásóknak, és a sült lóhúsért kapott pénzből kis házakat épített a környéken. Aztán szállodák épültek belőle, és még sok egyéb más mindenféle…

…lehet, hogy az ükpapa ezt praktikus, ügyes húzásként élte meg, és nem nyerészkedésként.

…jól csinálta, nem bántott ezzel senkit. Ügyes volt, jól kihasznált egy helyzetet. Aztán Trump különbnél különbfélébb gátlástalanságokkal “építgette” a karrierjét: például különböző hangokon felhívta az újságírókat, és saját magáról adott elő nekik mindenféle pletykákat.

…nagyon jó Halasi Zoltán fordítása. Jól mondható szöveg, amiből Török Tamara készített egy játszható átiratot. Jelinek egy Muppet Showra írta ezt az egészet, azzal a különbséggel, hogy nem írt bele effektíve Muppet Show-t. Mi alakítottuk ilyen jellegűvé. Ez a szöveg önmagában nagyon didaktikusnak hathat, ám ha átteszed egy Muppet Show közegébe – Jelinek is annak szánta –, úgy az egész rögtön elkezd működni.

…és ezek után ő van a leginkább felháborodva a fake news-okon…

…saját maga “árát” srófolva így fel ezzel…

…ahogy a Trump-ükpapa nem érezte, hogy nem épp elegáns, etikus, amit a lótetemekkel csinál, talán az ükunoka sem érzi, hogy amit, ahogy mondja, az szintén nem biztos, hogy elegáns és etikus.

Trump csak azt mondta, mondja, amire a nép vágyik. Minden olyat, amit szeretne valóra váltani. Ha úgy vesszük, ő maga is “csak” egy bevándorló, nem?
@Szokodi Bea

Talán pont ezért is építhet falat a mexikói határra – végül is…

Azt hiszem, talán Németországból vándoroltak be a felmenői… Mindenesetre “ügyes”…egyértelmű, nem?! Ismerjük ezt a gátlástalanságot sokkal közelebbről… Ahogy azt is, hogy hasonló helyzetekben már jó párszor mondta, hogy ilyen nem történhet meg, biztosan nem fogják megválasztani – és megtörtént, megválasztották.

Jelinek-szöveget mondani nem kis feladat, hogyan birkózol, birkóztok vele?

Nehéz, igen, de nagyon jó Halasi Zoltán fordítása. Jól mondható szöveg, amiből Török Tamara készített egy játszható átiratot. Jelinek egy Muppet Showra írta ezt az egészet, azzal a különbséggel, hogy nem írt bele effektíve Muppet Show-t. Mi alakítottuk ilyen jellegűvé. Ez a szöveg önmagában nagyon didaktikusnak hathat, ám ha átteszed egy Muppet Show közegébe – Jelinek is annak szánta –, úgy az egész rögtön elkezd működni. Igazán izgalmas munkának gondolom.

…akkor innentől kezdve ez egyben valami Örkény-szerű groteszk is lesz, nem?

Igen, lehet érezni a dühöt az írásból.

Telis-tele van a szöveg gondolat és szófüzérekkel – egy ilyen szöveggel jól esik bíbelődi. Egy színháznak szerintem ezzel is muszáj foglalkoznia. A színház és az anyanyelvápolás egymástól elválaszthatatlan. Milyen képszerű a „félrebeszél” szó is, ahogy a „köntörfalaz” képisége is: valamit elkerít, bezár azzal a beszéddel, ami nem igaz, nem őszinte.

…és gondolom, hogy a Muppet Show humorán átfolyatva sem szűnik meg ez a düh, nem?

Reményeink szerint ebben a formában mindez nagyon élvezetes lesz majd.

Miért lehet ma vonzó a “fogjuk meg és vigyétek” mentalitás nekünk? Hisz a királyi út fogalma is azt jelenti, hogy a királyok helyett, nevében az alattvalók csinálnak, hajtanak végre mindent.

Trump végigjárta, megcsinálta. Amit ő pénzügyileg véghezvitt, az egy igazi “csoda”! Amikor három barátja lezuhan egy helikopterről, és miután a temetésükön láthatólag magába volt roskadva, majd három hónap elteltével e meghalt cimborákra fogja az egészet. Mi ez, hanem óriási gátlástalanság?! Nem lehet annyira hülye az, aki ezt ilyen jól csinálja. Mindig csodálkozom azon, hogy miért nincs elég az elégben? Miért nem félnek attól emberek, hogy egyszer csak vége lesz – pusztán már a behatároltságunk miatt is. Az efféle emberek nem érzik annak a bácsinak az örömét, akire egy moziba akadtak rá az általa megmentett holokauszt-túlélők. Ezt az eufórikus örömöt nem is ismerik, ahogy azt se, ahogy Schindler ránéz az órájára, és megkérdezi: “ezen az órán vajon hány zsidót tudtam volna még megmenteni?”
@Szokodi Bea

Lehet, hogy nincs is igény bennük rá, nem?

Szerintem van, de kimagyarázzák önmaguknak ezt is. Szerintem Trump is megmagyarázza magának, hogy ő most jót tesz. Izgalmas egy ilyen autoriter személyiséget megfogni, megragadni, hogy mi az, ami ilyenkor a fejében lehet. Neki egyszerűen muszáj hinnie ebben a sok ócskaságban, mert különben…

Akkor kár lenne azzal felmenteni, hogy pszichésen esetleg nem egészséges személyiség?

Nem, mert ha így van, lenne, akkor oldják meg az orvosok… sose mentettem fel…

Trump végigjárta, megcsinálta. Amit ő pénzügyileg véghezvitt, az egy igazi “csoda”! Amikor három barátja lezuhan egy helikopterről, és miután a temetésükön láthatólag magába volt roskadva, majd három hónap elteltével e meghalt cimborákra fogja az egészet. Mi ez, hanem óriási gátlástalanság?! Nem lehet annyira hülye az, aki ezt ilyen jól csinálja. Mindig csodálkozom azon, hogy miért nincs elég az elégben? Miért nem félnek attól emberek, hogy egyszer csak vége lesz…

A királyi útonnal, jól fókuszba állítva, mit lehet megmutatni szerinted?

A nyelvet! Azt az anyanyelvet, ami annyira gazdag, csodálatos kincs. Gyönyörűek a szójátékok – melyeket számomra jól esik hallgatni és mondani is. Picit visszabillenti ezt a roncsolódott magyar beszédünket is, talán.

Sokan, sokszor, pont mi újságírok szeretjük elfelejteni, hogy a nyelvnek nem csak információ-, hanem gondolatközlő szerepe, funkciója is van.

Telis-tele van a szöveg gondolat és szófüzérekkel – egy ilyen szöveggel jól esik bíbelődni. Egy színháznak szerintem ezzel is muszáj foglalkoznia. A színház és az anyanyelvápolás egymástól elválaszthatatlan. Milyen képszerű a „félrebeszél” szó is, ahogy a „köntörfalaz” képisége is: valamit elkerít, bezár azzal a beszéddel, ami nem igaz, nem őszinte. Trumpot nagyon könnyű levenni, játszani…

Gondolom, nem feltétlenül azért, mert nem túl nehéz karikírozni, nem?

Számomra nem a külső karikírozása a fontos, hanem hogy megmutathassam azt, ami a gondolkodásából színészileg ábrázolható. Ahogy ő a világban létezik, ahogy a nőkhöz viszonyul például. Persze megkerülhetetlen a karikírozás, hisz ez mégiscsak egy sűrítmény. De ezt a karíkírozást nagyon profin képes megtámogatni a szöveg – az igazi humor és játékforrás igazából maga a Jelinek-szöveg. A nyelv, a beszéd és a gondolkodásmód szorosan összefügg egymással, mert kölcsönösen inspirálják egymást, és hatalmas feladata is a színháznak, hogy ebben a folyamatos egymásra hatásban segítsen minket.